Hernádi Judit rajongói oldal
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
     
Főoldal & hírek
     
A Honlapról
     
A Művésznőről
     
Színház
     
Filmek
     
Judit a TV-ben
     
Kritikusan
     
Judit énekesnőként
     
Hallgass zenét!
     
Galéria
     
Múltidéző
     
Interjúk & cikkek
     
Extrák
     
E-mailben érkezett
     
Kontakt
     
Üzenőfal
Csak regisztrált felhasználók számára!
     
Szavazz!
Te meg fogod venni a Ne maradjon kettőnk között c. kötetet?

Igen
Nem
Még nem tudom
Szavazás állása
Lezárt szavazások
     
Látogatottság
Indulás: 2005-11-19
     
Színikritikák
Színikritikák : Az ifjúság édes madara (Sweet Bird of Youth)

Az ifjúság édes madara (Sweet Bird of Youth)


Az ifjúság édes madara (Sweet Bird of Youth)

Tennessee Williams (1911-1983.): Az ifjúság édes madara
(Sweet Bird of Youth, 1959.)
dráma két részben
Fordította: Forgách András
Dramaturgiai munkák: Thuróczy Katalin és Tordy Géza

 

Chance Wayne Selmeczi Roland
Kosmonopolis hercegnő (Alexandra Del Lago) Hernádi Judit
Fly  Sövegjártó Áron
George Scudder Zsolnay András
Hatcher  Bregyán Péter (Bálint Péter)
Boss Finley  Borbiczki Ferenc (Bregyán Péter)
Tom fiú  Varga Gábor
Nonnie néni  Zolnay Zsuzsa
Heavenly  Németh Borbála
Charles Finley  Bálint Péter
Stuff  Sárdy Zoltán
Miss Lucy  Keresztes Ildikó
A heccelő Gyürki István
Violet  Szabó Judit
Edna  Németh Hella Zsófia
Scotty Incze József
Bud  Keresztes János

Díszlet:  Székely László
Jelmez:  Csengey Emőke
Zenei szerkesztő:  Herczeg László
Rendezőasszisztens:  Dákai Gabriella
Rendező:  Tordy Géza


Az ismert és a legklasszikusabbak közé sorolt Tennessee Williams dráma megítélésében már a korabeli kritika sem volt egységes. Egy dologban azonban mindenki egyetértett: ez pedig a darab erőteljes, kifejező volta. A korabeli kérdésekre adott válaszok arra utalnak, hogy a darab részben személyes, jócskán tartalmaz önéletrajzi elemeket, mégsem nevezhető egyszerűen önéletrajzi alkotásnak.
A méltatók kivétel nélkül kihangsúlyozzák a szexnek, mint témának, mint az életre gyakorolt hatásokkal bíró tevékenységnek a jelentőségét, a darab egésze azonban jóval túlnő az effajta leszűkítéseken. Egy egész társadalom kritikáját tartalmazza, egy társadalmi berendezkedés kódrendszerét próbálja közvetlenül és hatásaiban megfejteni. Úgy gondolom, hogy minden egyéb felfogás, mely ennél kevesebbel is beéri, a szerző szándékának tudatos és kártékony leszűkítése.

A soproni előadás legnagyobb értéke amellett, hogy ezen kritikák és kiemelések minden követelményét teljesíti, a korhű, hiteles bemutatás még akkor is, ha sokak ezt ma már nem tekintik a jó színházi produkció sine qua non-jának. A néző tudatos lebecsülésének gondolom azt a megszólaltatást, mely különböző "kedvezményekkel", ferdítésekkel, "up to date-eléssel" próbálja megkönnyíteni - úgymond a néző - valójában a saját dolgát. A Petőfi Színház színpadán Tennessee Amerikáját, déli államait látja a néző akkor és ott, ahol a szerző azt megírta, s magam nem félek attól, hogy a látogató nem tudná aktualizálni, a pénz mai világában elhelyezni a látottakat. S erre nem csupán a színészek kicsit kellemetlenül interferáló egyéb média-beli szereplése kínálja az apropót.
Ha az aktuálpolitika szintjére asszociálva itt és most próbáljuk megfogalmazni a darab színreállításának számomra legjellemzőbb momentumait, akkor az nekem két fogalmat juttat az eszembe. Az egyik a párbaj, a másik a skatulya.
A párbajt a két főszereplő vívja, s győztest igazából nem hirdethetek: a vetélkedés színenként váltakozó intenzitással és versenyállással történik, s győztese igazából az a néző, aki ki tudja vonni - tudatosan - magát a verseny extrovertált - néha csak szemvillanásokból, néha többől álló - fordulataiból.
Kénytelen vagyok az analógia alapján utalni arra, hogy a zene megszólaltatásában is sokan úgy gondolják, s nem alaptalanul, hogy a művészet igazi határköve az a lassú tempójú rész, melyben a tér és idő tartalommal kitöltése választja szét a csupán virtuózokat a valódi zenészektől.
Az első szín vontatottabb, "lelkizőbb" lassúbb tempójú párbaját a tapasztalt vendég színésznő, Hernádi Judit nyeri, akinek láthatóan kisujjában van a szakma, és ezzel együtt a számtalan, jól időzített mozdulat, gesztus, hangfoszlány és csattanó-időzítés. Selmeczi Roland a megszokott szerepkörben, kevéssé kifelé fordulón, kisebb mennyiségű "segédanyag" fogyasztása mellett csak alapjátékra kárhoztatott.

Az egyenlítés a bárjelenet során következik be, ahol az üvegek, poharak, eszközök alkalmazhatósága - Kosmonopolis hercegnő távollétében - ugrásszerűen megnő, a játék "felpörög", gyorsabb ritmusra vált, és ahogyan ezt a Forma 1 világában mondani szokták, Chance Wayne alakítója "a saját tempóját autózza". A verseny végső kimenetelét az Alexandra Del Lago-vá visszavedlett női főszereplő legértékesebb mondatai valamint a vértanúi magaslatokra törő, megfelelő mennyiségű ketschuppal ellátott Chance ernyedt póza vívják, melybe óhatatlanul beleszól a tény, hogy a nézők előtt ki a helyi üdvöske és ki a vendég.

Talán keveseket zavar ez a "félnemes" vetélkedés, de nem mindig válik hasznára a megoldandó közös feladatnak.
Pedig az előadás maga meglehetősen "biztonsági kűr". Most fel kellene sorolnom csaknem az összes szereplőt, hogy végig, egyenként bebizonyítsam, mennyire rutinszerű a szereposztás, és hogy kimutassam, milyen szerepek esetén nem bízik még a rendező sem abban a lehetőségben, hogy helyi beskatulyázással a darab megoldható. A helyzet - s ez tagadhatatlan -, minden bizonnyal sok csalódástól óv meg mindannyiunkat, de önkéntelenül is felmerül a kérdés, hogy mennyi a színpadi alakításból a színészi munka és mennyi a tarsolyból elővett, jól bevált rutin. Ha egy színésznek igazán számít az, vajon ki akarják-e igazán próbálni a tehetségét, akkor - úgy gondolom - olyan lehetőségekre és olyan alakításokra vágyik, ami csak a legnagyobbak sajátja - talán - Magyarországon. Neveket nem szívesen mondanék.

Így a teljes névsor felsorolásától ugyanezen írásban immár másodszor kell eltekintenem, amikor mindenkit megdicsérek a megbízható, jó szereplésért. Senki nem okozott csalódást. Mindenki pontosan azt nyújtotta, amit előre borítékolva az analógiák alapján letétbe lehetett volna helyezni.
Külön szeretetem és nagyrabecsülésem - ugye, mennyire nem véletlen - Zolnay Zsuzsa alakítását illeti. A művésznő, aki nemrég a Lackner-darabban egy bővérű komika volt, most néhány apró tipródással egy igazi nagynénit, a nemrég élt idők tagadhatatlan bájos és naív angyalkáját, a megértés és a tapintat csak zárdaiskolákban megtanulható tárházát villantja elénk. Életem nagy szerencséje, hogy ilyen alakításoknak tanúja lehetek.


Szóljunk még a környezetet meghatározó egyéb műfajokról: a most kifogástalan jelmezekről, a kicsit nehézkesen és nem minden feltűnés nélkül rendezhető, de illuzórikus hatásukban megfelelő díszletekről, a jó és kellő visszafogottsággal használt kivetítőről, a tenger kékjét csak csúfondárosan idéző kék háttérsávról, a jól választott, de elviselhetetlenül erős, és ezzel a színpadi beszéd érthetőségének sem túl jót tevő zenéről, és a kontrasztos, az emberi szemnek még elviselhető világítási effektusokról.

Hogy jön a csizma az asztalra? Most, amikor a befejezésnek szánt sorokat írom és visszatekintek az előzőekben leírtakra, Petőfi János vitézének soraira asszociálok, a visszanéző napra, aki véres, de győztes hadszinteret lát. Kicsit bizonytalanul kérdezem meg magamtól, hogy vajon jogos-e itt és most a kritikus szokatlanul(?) élesnek vélt tekintete, valódi vagy csak gondolt vesékbe látása, amikor magyar viszonylatban is nagyon jó előadást garantálhatok Tennessee Williams Az ifjúság édes madara előadása megtekintőinek. Nem inkább arról kellene írnom (és írok is), hogy milyen szerencsének tartanám, ha Szilágyi direktor úrnak (s ezzel együtt magamnak is) gratulálhatnék ahhoz, ha egy újabb időszakra ő maradna a soproni színház igazgatója. Arról, hogy biztos vagyok abban, ha az elkezdett munkája folytatódna, ismét országos hírű előadások születhetnének Sopronban.
Ehhez egy újabb garancia Az ifjúság édes madarának hiteles tolmácsolása. Várjuk az újabb színházi eseményeket, élményeket!

Forrás: www.cyberpress.hu / www.muveszkek.hu 

     
FELHÍVÁS!

Ha friss információd, újságcikked vagy fotód van Juditról, akkor küldd el nekem az anett19881229@freemail.hu címre!
 Természetesen a honlappal kapcsolatos ötleteiteket is szívesen fogadom!

     
Már a mozikban!
     
Már a mozikban!
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
2021.10.27-től a boltokban!
     
Keresd a lemezboltokban!
     
DVD-ajánló
     
Jucival kapcsolatos oldalak
     
Rendelj színházjegyet!
     
CD/DVD/Könyv vásárlás
     
Színészek honlapjai
     
Egyéb oldalak