Menopauza – Avagy színpadon a változókor és ami mögötte van

Merész vállalkozásba fogott a Játékszín, amikor úgy döntött, hogy színpadra viszi Jeanie Linders: Menopauza című – tabutémát boncolgató – musicaljét, amelyet először 2001-ben mutattak be az Amerikai Egyesült Államok béli Orlando-ban (Florida), de ezt a darabot játszották a leghosszabb ideig a Broadway-en.

2019.03.22-én végre magam is megnézhettem a 2018/2019-es színházi évad sikerdarabját a Játékszínben.

A hazai változat rendezője Tallós Rita, négy főszereplője – a négy archetípus pedig: Hernádi Judit (a profi üzletasszony), Szulák Andrea (a vega, aki minden problémájára a cickafarkfű teát tartja a legjobb megoldásnak), Tóth Enikő (az egykor szebb napokat is megélt, mára egyre inkább mellőzött szappanoperasztár) és Náray Erika (a háztartásbeli asszony, aki olyannyira nincs az alkatával megelégedve, hogy az előadás egy pontján Alien-ként aposztrofálja magát).

Ez a négy nő eltérő társadalmi rétegből érkezik a Bloomingdale’s bevásárlóközpontba, csupán azért, hogy eltölthessenek egy szabadnapot és kiléphessenek végre a komfortzónájukból. Kiderül róluk, hogy mindnyájan az ’50-es korosztályba tartoznak és küzdenek a klimax tüneteivel.

A liftben történő megismerkedés után végigjárják a pláza összes osztályát, a fehérneműosztálytól, a designer ruhaosztályon át egészen a sportruházati részlegig, közben pedig szinte minden harmadik percben dalra fakadnak. Mi másról énekelhetnének ők négyen, mint a változókorral járó tünetekről. Ilyen például az alvászavar, a súlyproblémák, a hőhullámok vagy éppen a depresszió.

A négy színésznő – akik megszámlálhatatlanul sokszor öltöznek át  – (Jelmez: Papp Janó) kirobbanó energiával uralja és fantasztikus énekhanggal zengi be a színpadot. (Díszlet: Kovács Yvette Alida)

Az előadás a '80-as évek 27 világslágerére épül, amelyeknek magyar szövegét Bach Szilvia és Lombos Márton jegyzi. A dalszövegek tele vannak humorral, öniróniával, és ami számomra mindentől fontosabb: igazak, elgondolkodtatóak. Olyan méltán híres előadók dalai csendülnek fel – a teljesség igénye nélkül, – mint George Michael, a Roxette, a Queen, Cher, Tina Turner vagy éppen Bonnie Tyler.

A darab négy főszereplője közül kiemelném Hernádi Juditot, aki a könnyed hangvételű előadásba egy szempillantás alatt csempészi bele a drámát, amikor Lionel Richie: Hello című számát énekli – természetesen magyarul – és ekkor szinte „megáll a levegő” a nézőtéren. A színésznő ugyanis ebben a dalban saját üdeségét, fiatalságát idézi vissza, mindezt úgy, hogy közben a háttérben a saját fotói peregnek a videógrafikán. Mélyen, őszintén, hitelesen formálja meg a „magányos nő” karakterét.

Hasonlóan katartikus élmény, amikor Szulák Andrea George Michael egyik dalának átiratában a depresszióról énekel.

Tóth Enikőt eddig csak prózai szerepben (Bernard Slade: Jutalomjáték) láttam, illetve szinkronszínészként – Julia Roberts állandó magyar hangjaként – kedveltem meg. A Menopauzában megformált karaktere igazán hiteles, szerethető.

Náray Erika karaktere hozzám azért áll közel, mert nem nagyvilági dáma, hanem azt az érzést kelti, hogy „közülünk való.” Színpadon most láttam Őt először, de szinte biztos vagyok abban, hogy nem utoljára!

A Menopauza című előadást mindenkinek látnia kell. A nőknek azért, mert ha akarjuk, ha nem, egyszer mindannyian eljutunk a változókorig, a férfiaknak pedig azért ajánlom különösen az előadást, mert ezt látva talán több emberséget és empátiát tanúsítanak a párjuk felé.

Köszönet a szereplőknek és az alkotóknak ezért a csodálatos estéért!

2019.03.24.                                      

                                       Anett1988
                                       (szerkesztő)