Bóta Gábor: Úszunk a boldogságban

Jegyüzérek működnek a Csárdáskirálynő előadása előtt, pedig egy-egy alkalommal négyezren is beférnek a Szegedi Szabadtéri Játékok impozánsan hatalmas nézőterére. Feltűnően sok a fiatal, ami rácáfol arra, hogy az operett főleg az idősebb korosztályt érdekli. Persze valószínűleg arról is szó van, hogy Alföldi Róbert nem csupán színészként, hanem rendezőként is húzónév. Tőle valami szokatlant várnak, de persze azért úgy, hogy ne sértse az operetthívők széles táborát. Alföldi ezt teljesíti – tomboló a siker már produkció közben is –, de nem rukkol elő valami fene nagy koncepcióval. Érdekes szereposztással helyes előadást csinál, néhány ironikus felhanggal, kisebb szurkapiszkákkal.

Bodrogi Gyula Miska főpincérként a színfalak mögül azt mondja kedves bájjal, hogy "jövök már, jövök", és erre azon nyomban kitör a taps. Minden hájjal megkent, szerethető vén zsiványt formáz lefegyverző humorral. Nyári Zoltán gyakorlott bonvivánként képes negédes dallamokat nagy nekibúsulással, áradó hanggal előadni. Hangban Rálik Szilvia is képes erre primadonnaként, de túl kulturáltan disztingvált a szerepben, el kellene játszania a fékeveszetten vonzó, a kurvaság határán lévő, mégis tiszta nőt, akire, ha rápillant bármelyik férfi, már nem bír magával, a nők közül pedig bárki vetélytársának tekinti. Egyébként ez a fojtott, sőt akár ki is törő erotika hiányzik az előadásból. A téboly, az őrület, az akár a giccs határán mozgó kiszámíthatatlan nekiszabadultság. Ez egy kulturált, ízléses előadás, de az operett gyakran gátlástalanul átlépi ezeket a határokat, akár még egy olyan hagyományos produkcióban is, amilyennel Verebes István rendezése szolgált. Hát még az olyan abszurd őrületben, mint amilyet Jancsó Miklós vagy Mohácsi János rendezett a Csárdáskirálynőből. A téboly része lehet a fergeteges tánc, ez azonban hiányzik. A kar is inkább csak jobbra és balra dülöngél, a táncoskomikusság és a szubrettség pedig szakma, megtanulhatók a fogásai, a pörgések, forgások, láb alatt átdobások, szaltózások és cigánykerekezések. Ilyenekkel az amúgy jó mozgáskészségű Stohl András nem szolgál, de eljátszik egy nőbolond férfit. Szubrettként Bartsch Kata sem akrobatikázik, és mással sem nagyon hívja fel magára a figyelmet. Hernádi Judit Honthy Hanna egykori szerepében fanyarul gunyoros, Gálffi László csendes, beletörődő öreg gavallér. Gregor József elmagányosodó, múltat feledni akaró, bánatosan szépen éneklő herceg.

Az előadás végén több szereplő beugrik a zenekari árokból formált medencébe, és a közönség tombolása közepette úszik a boldogságban. Így vagyok ezzel én is, miután betérünk Szeged hajnalig nyitva tartó, lenyűgöző cukrászdáinak egyikébe.