2011. július 22-e több szempontból is mérföldkőnek számít az életemben.
Először is azért, mert ekkor voltam életemben először és merem remélni, hogy nem utoljára a hatalmas múlttal rendelkező Szegedi Szabadtéri Játékokon. Másodszor pedig azért, mert láthattam a Víg özvegy c. operettet, amelyet ezúttal Kozma Péter vitt színre olyan nagyszerű művészek közreműködésével, mint Hernádi Judit, Csákányi Eszter, Molnár Piroska, Haumann Péter, Bajor Imre, Szacsvay László – a teljesség igénye nélkül.
Glavari Hanna (Herczenik Anna) a külföldön élő dúsgazdag örökösnő, a Víg özvegy, aki egyedüliként menthetné meg Pontevedro-t (egy fiktív dél-kelet európai országot) az államcsődtől. Ehhez nem kell(ene) más, mint az, hogy pontevedrói férjet válasszon magának és így hatalmas vagyona visszatér(ne) az országba.
Báró Zéta Mirko nagykövet (Haumann Péter) Danilo grófot (Kálmán Péter) látná szívesen Glavari Hanna oldalán, ami viszont a korábbi sérelmek miatt lehetetlennek tűnik. Persze nem is beszélhetnénk operettről, ha a szerelmesek a végén nem találnának egymásra.
A három konzulné, illetve inkább a „három grácia” (Olga – Molnár Piroska, Sylviane – Csákányi Eszter és Praskovia – Hernádi Judit) bár férjezett, mégis „kalandokat keres,” ráadásul mindezt a férjeik tudtával.
Bár a konzulnék szerepe mellékszerep, mégis hihetetlen odaadással és átéléssel játszanak. Árad belőlük a tehetség és a dinamika. Énekelnek, táncolnak és mindeközben még humorizálni sem felejtenek el.
Kiemelendő még Nyegus (Bajor Imre) játéka, aki a „Ha megversz is imádlak én” c. híres Apacs-nótával arat átütő sikert.
Az Apacs-dal elhangzik, a himnusz viszont nem, bár Praskovia többször is ezt szeretné az előadás folyamán.
A darab végén láthatunk tűzijátékot és hallhatjuk a szűnni nem akaró tapsot. Kell ennél több egy kellemes nyáresti kikapcsolódáshoz?
Köszönet Hernádi Juditnak és a többi szereplőnek, alkotónak életem első szegedi színházi élményéért!
2011. július 24.
Anett1988
(szerkesztő)
| 
