Tegnap (április 20-án) volt szerencsém látni az Acélmagnóliák c. előadást a Játékszínben.

A történet egy szépségszalonban játszódik, hat nővel a főszerepben. Hat nő, hat sors és egy cél: a boldogság megtalálása.

Shelby (Balázsovits Edit) éppen az esküvőjére készül. Ez örömteli esemény is lehetne, ha nem tudnánk, hogy Shelby cukorbeteg és a későbbiekben kockázatos lenne számára a gyermekvállalás.

Emily (Zsurzs Kati) Shelby édesanyja nagyon aggódik lányáért, de ezt nem mindig meri kimutatni.

Clairee (Szulák Andrea) néha focimeccsre, néha pedig színházba jár.

Annelle (Bartha Alexandra) nemrég kezdett dolgozni Truvy (Dósa Zsuzsa) szépségszalonjában.

Valery (Hernádi Judit) kezdetben csak kutyája lelki épségéért aggódik, később viszont már önmagára is gondol, hiszen szeretné megtudni, hogy melyik évszakban milyen szín áll jól neki, ezért elkészítteti a saját színpalettáját. (Megsúgom: Valery a szivárvány minden színében csodálatos!)

A perceknek tűnő másfél órában zajlanak az események és mi nézők, hol nevetünk, hol sírunk. Az előadás legmeghatóbb pillanata számomra Emily monológja, amelyben lánya elvesztéséről mesél. A nézőtéren olyan csend lett úrrá ekkor, hogy az már önmagában is könnyfakasztó. Emily bár elveszíti lányát, de kap Tőle egy életre szóló ajándékot.

Ez a darab tele van humorral, életszeretettel és megható jelenetekkel, amelyeket látva: az ember megáll egy pillanatra, elgondolkodik és átértékel magában néhány dolgot.

Köszönet Hernádi Juditnak (és persze az összes többi szereplőnek) ezért a csodálatos estéért!

2011. április 21.

                                        Anett1988

                                       (szerkesztő)