A 2014-es év egyik sikerdarabja minden kétséget kizáróan Anat Gov: Happy Ending című prózai revüje, melynek második kőszínházi előadásán - 2014. szeptember 24-én - magam is jelen lehettem a Belvárosi Színházban.

Az Orlai Produkciós Iroda ezúttal bizonyos értelemben „szakít a hagyományokkal”, hiszen ezen az estén nem egy vígjáték története elevenedik meg a színpadon, Gergye Krisztián rendezésében.

A Happy Ending négy rákbeteg nő betegséggel való küzdeni akarását vagy éppen nem akarását mutatja be. Olyan tabuként kezelt témákat feszeget, mint a rák, a kemoterápia vagy éppen a halál.

A történet egy kórteremben játszódik, ahová hamarosan megérkezik az egykoron ünnepelt színésznő, Thalia Roth (Hernádi Judit). A betegtársak (Margitai Ági, Hegyi Barbara és Bánfalvi Eszter) kezdetben furán tekintenek Thalia-ra, mert érzik, tudják, hogy nem közülük való, legalábbis ami a társadalmi ranglétrán elfoglalt helyét illeti. Egy valami hozta Őt ide, mégpedig az, hogy 4-es stádiumú rákbeteg. Thalia azonban az első pillanattól fogva azt vallja, hogy: „Ő csak szereptanulási célból jött ide.” Tagadja betegségét szobatársai, de ami talán még ennél is drámaibb: saját maga előtt is.

Négy nő, négy különböző életút. A Margitai Ági által megformált karakter a legidősebb, ebből adódóan talán a legbölcsebb is.

Hegyi Barbara karaktere szerint egy édesanyát játszik, aki annak idején elhagyta a lányát, de „a betegségnek hála” most talán visszakaphatja. Hisz a gyógyulásban, de legfőképpen az alternatív gyógymódokban.

Bánfalvi Eszter szerepe szerint 29 éves, hatgyermekes édesanya, akinek családján kívül a vallás a legfőbb támasza. Ő mindent az „embernél erősebb hatalomra" bíz.

Thalia (Hernádi Judit), miután végighallgatja, hogy mi vár rá abban az esetben, ha elfogadja a kemoterápiákat, súlyos döntésre szánja magát. Olyannyira határozott, döntését illetően eltántoríthatatlan, hogy még a mélyen vallásos betegtársa is „meginog” egy pillanatra.

A kezelőorvost Fekete Ernő játssza, aki mindent vagy ha lehet, még annál is többet megtenne a betegeiért, de Thalia-t (Hernádi Juditot) még komoly észérvekkel sem tudja lebeszélni döntéséről.

Az ápolónőt Bertalan Ágnes formálja meg, akinek alakítása tükröt tart a mai magyar egészségügy helyzete elé.

A drámai pillanatokat az előadásban elrejtett poénok, a telefonok csengőhangjai - Thalia (Hernádi Judit) esetében például a „Sohase mondd” című sláger dallamát hallhatjuk -. és a betétdalok valamint tánckoreográfiák oldják.

A jelmeztervező munkáját dicséri Hernádi Judit csodálatos piros kosztümje és a hozzá illő piros tűsarkú, amiben a Művésznő valódi dívaként lubickol az egyébként - véleményem szerint - nagyon komoly, megrázó szerepben.

Az előadás minden szereplőjének és alkotójának gratulálok a kimagasló munkájukhoz és kívánom, hogy a való életben soha ne kerüljenek a színpadon látott élethelyzetekbe!

2014.09.25.

                      Anett1988
                     (szerkesztő)