2017. október 15-én – a magyarországi ősbemutató után egy nappal – megnézhettem Rainer Werner Fassbinder: A félelem megeszi a lelket című filmjének színpadi adaptációját az Átriumban, Alföldi Róbert rendezésében.

A hetvenes évek Németországában játszódó szerelmi történet főszereplői Emmi, az idősödő takarítónő (Hernádi Judit) és Ali, a huszonöt évvel fiatalabb marokkói bevándorló (Bányai Kelemen Barna), akik egy sörözőben ismerkednek meg egymással. Az eső (és a magány) elől menekülő Emmihez odalép Ali és felkéri őt táncolni. Ettől a pillanattól kezdve megváltozik Emmi egész addigi élete.

Tánc közben egyre több dolgot tudunk meg mindkettejük életéről: Emmi özvegy, takarítónőként dolgozik egy irodaházban. Három gyermeke közül mindegyik házasságban – Emmitől távol – él. Az asszony magányos, nincs kiről gondoskodnia, munkával tölti a mindennapjait.

Ali a munkanélküliség miatt menekült Marokkóból Németországba, ahol a vendégmunkásokon és most már Emmin kívül szinte senkit sem ismer. Mindketten egyedül, kiszolgáltatott helyzetben vannak a nagyvilágban.

Mindezeknek köszönhetően Emmi szembemegy a saját és mások (a család, a munkatársak, a szomszédok, a kisbolt tulajdonosa) előítéleteivel, nem törődve a megbélyegzéssel, a gyermekeiből áradó megvetéssel, megpróbál boldog lenni Ali mellett.

Felmerül a kérdés: Mi is az a boldogság?

Fassbinder színpadi adaptációja tökéletesen megadja a választ erre is: „A boldogság az, amikor meglátjuk a másik emberben a szépet!”

Emmi szerepét eljátszva elmondható, hogy Hernádi Judit új, eddig talán kevésbé ismert oldalát mutatta meg a nagyérdeműnek. Teljes mértékig kilépett a komfortzónájából!

Alföldi Róbert rendezése aktuális témát boncolgat. Kíméletlenül őszinte, fájdalmasan könyörtelen tükröt mutat a jelennek.

A darabot látva rengeteg tanulság fogalmazódott meg bennem, melyek közül az egyik legfontosabb: „Legyünk nyitottak, de ne csak önmagunk, hanem a világ felé is!”

2017. október 17.

                              Anett1988
                             (szerkesztő)