FÁY MIKLÓS

Egy híján hat

Televízió

Mondok valami furcsát: a 6-OK című műsor jó. Pedig lelkemre mondom, hogy minden rosszindulatomat összeszedtem, már csak elvből is. Mégis túlzás, hogy egy társaság megcsinálja a Heti hetest, aztán abból négyen részt vesznek a konkurencia megteremtésében is. Jobb felől nekik fütyül, bal felől tózse. Ráadásul idézőjelek közötti anyagbeszerzőként még egy bizonyos Farkasházy Benedek is a stáb tagja. Ehhez járul még az Alföldi című műsorból a névadó és Balázsovits Edit. A tévé által elhasználatlan arcként csak az idősebb Balázsovits jelenik meg. Hát ezeknek mindent szabad?

Sajnos igen. Mert el tudják mondani a poént, meg tudják teremteni a karaktert, úgy alapvetően viccesek, ha azok akarnak lenni, természetesen Balázsovits Edit kivételével, aki sem, sem, sem. Eleinte úgy látszott, hogy Alföldi Róbert is problematikus, mert kellemetlen, orros-nyálas hangon mondja az összekötő szövegeket, de aztán elénekel egy dalt, és abban van erő, szín, minden, ami két percbe belefér. Ennek ellenére nem a színészek a 6-OK kulcsa.

Szakmai vagy milyen okokból kénytelen voltam végignézni az RTL Klub úgynevezett show-it, Gálvölgyit és Bajort. Mindkét műsor ugyanott betegeskedett. Tulajdonképpen mindent elmondtak, eljátszottak, csak éppen nem volt mit elmondani. Az ember ilyenkor szereti levonni a tanulságokat, és komor arccal kijelenteni, hogy vége, meghalt a mufaj, nincs többé pesti kabaré, nem lehet tréfás jelenetekkel, humoros mondásokkal jellemezni a köz hangulatát. Vagy nincs köz, vagy nincs hangulata.

Ez az első tanulság: soha nem a tehetségtelenekből kell általánosítani. Mert a 6-OK rettentő címe ellenére is arról szól, amit látunk magunk körül. Néha jobban, néha rosszabbul. A megtévesztő reklámokat kifigurázó jelenetben például rosszabbul. De amikor két üzletember beszélget, hogy téged a régiek szeretnek jobban, engem meg az újak, társuljunk, és akkor valamelyikünk biztosan szeretve lesz a hatalom által, ami rejtélyes módon és okokból négyévente változik - az találat. Főleg azért, mert sokkal jobban mondják el, mint én itt és most. Úgy tippelem, Verebes István írta a párbeszédet, és ha nem tévedek, régen talált el olyan pontosan és olyan könnyedén valamit, mint ezt. De jó Hernádi Judit telefonbeszélgetése, a nem tudja, honnét hazajött, nem tudja, milyen élményeit mesélő asszonyság, ahol a jelenet csak a végén kap egy kis politikai töltetet, mert "ha Jenőék most is a szocializmust építenék, akkor mi jutna? Jó esetben Zakopane." És elég jók a politikamentes humorok is, mert ha nagyot nem is robbannak, akkor is rá lehet ismerni a világra, amelyben élünk. És jó a zene is, ami csupa Republic-szám, de csak zongorakísérettel, orfeumizálva a popzenét, bizonyítva, hogy a lényeget tekintve nincs különbség.

Ha a 6-OK 5-ÖK lenne, vagy a minden megszólalásában mélypontot jelentő Balázsovits Editet lecserélnék egy legalább csak átlagosan tehetségtelen színésznőre, semmi rossz nem jutna az eszembe.

(6-OK - mtv)