|
Szomorú vasárnap
Szomorú vasárnap
Szomorú vasárnap száz fehér virággal vártalak kedvesem templomi imával. Álmokat kergető vasárnap délelőtt, bánatom hintaja nélküled visszajő. Azóta szomorú mindig a vasárnap, könny csak az italom, kenyerem a bánat, szomorú vasárnap.
Ősz ven és peregnek a sárgult levelek, meghalt a földön az emberi szeretet. Bánatos könnyekkel zokog az őszi szél, szívem már új tavaszt nem vár és nem remél. Hiába sírok és hiába szenvedek, meghalt a földön az emberi szeretet, nincs többé szeretet.
Csak álom, hazudd azt, csak álom. És mond, hogy az ég, milyen szép, milyen kék. Mondd, hogy vársz még.
Azóta szomorú mindig a vasárnap, könny csak az italom, kenyerem a bánát, szomorú vasárnap.
| |