Dürrenmatt: Play Strindberg

Azt írja:

"Strindberg darabjából a mesét s a színházi alapötleteket vettem át. Irodalmi mondanivalóját elvetem; így éreztetem színpadi látomásának rokonságát a modern drámával, Beckettel, Ionescóval, az én Meteor című darabommal is. A szöveget részben a színészekkel végzett munka közben fejlesztettem tovább, állandóan változtatva rajta. A végleges szöveg különféle színpadi helyzetek kihasználásának eredménye. Három külön színészből így lesz egy pontosan összedolgozó trió… Egy polgári házasság tragédiájából annak komédiája."
(Déry Tibor: Botladozás. Összegyűjtött cikkek, tanulmányok, 2. kötet) 
 

Ez így is van. A Play Strindberg valóban az eredeti szöveg teljes átdolgozása. Nagyon pontosan összefoglalja Dürrenmatt a fent idézett szövegrészletben darabjának lényegét. Strindberg művének alaptörténetét megőrizve egy új alkotást hozott létre. A tragédiából komédiát, három szereplős kamaradarabot alkotott. Egy polgári házasság összeomlásából az átírás során komédia lett. Míg Strindberget maga az ember, az emberi viszonyok a házasság, nő-férfi közötti kapcsolat, a megszokás, a kényszer és az egymásrautaltság érdekelte, addig Dürrenmatt egy nyomasztó, komor, kiábrándult életképből indítva egy mozgalmas, szórakoztató krimiparódiát írt.
Egy házaspár, Alice és Edgár hosszú évek óta magányosan, a külvilágtól elzárva élnek egy szigeten lévő toronyházban. Látogatóik nincsenek, a férj ellenszenves viselkedése a társaságukból elüldözte ismerőseiket, barátaikat. A feleség színésznő volt, a férj pedig katonai erényeit ismételgeti. Unalmas semmittevés. Esténként kártyáznak, ismétlődő, folyton visszatérő mondatok, jelenetek. Majd megérkezik Kurt, Alice rég látott unokafivére. Érkezésével széttöri a házaspár zárt világát, felkavarja unalmas hétköznapjait. A férj iszik, anyagilag tönkrement, beteg, gyengeségéről tudomást venni nem hajlandó, feleség boldogtalan, unatkozik, Edgár halálát kívánja. A gazdag, a házasságából épp kilépő unokafivér a feleség számára egy esély a menekülésre. Ekkor kezdődik el a krimiparódia. Pénzsikkasztás, zsarolás, hűtlenkedés, álszentség… az előadás nyomasztóan, lassú tempóban indul. A második részre egy dinamikus, izgalmas darabbá alakul. A "krimi-vonal" miatt. Egyébként maradna a már jól megszokott történet: a fásult, kiégett emberi lét ábrázolása. Dürrenmattól idézett szövegrészletben olvasható: "Három külön színészből így lesz egy pontosan összedolgozó trió". Dürrenmatt valóban nem akar hosszú fejtegetésekbe belemenni. Három ember harca, egymás ellen, önmagukért, két ember gyűlöli, de már megszokták egymást, történetszálon kisebb-nagyobb csavarok…krimiparódia. Semmi több. Lehet érezni egy érzékenyebb, finomabban kidolgozott alapot, a cím is utal arra, hogy Strindberg nincs mindebből teljesen kizárva.
Mi az, amit mindehhez Ács János rendezése hozzátett? Nos… mozgalmasságot. Ugyanis a három szereplős darab felolvasószínházi keretre is alkalmas. De Ács János tartalmasabb, dinamikusabb közegbe helyezte. Ott van például a zongorista, Dinyés Dániel alakja. A szereplők kiszólnak hozzá, beszélnek vele, ő játszik a zongorán, ők énekelnek vele, egyszer be is lép a történetbe… leül kártyázni a szereplők közé. Kis tér, benne dulakodás, (fület sértően hangos) kiabálás…és Gyarmati Ágnes gyönyörű jelmezei! Lecsúszott polgári környezet, egyszerűen elegáns ruhák, szinte folyamatos zongoraszó a háttérben…
Valójában Ács János azt vitte színre, amit Dürrenmatt gondolt, csak kicsit mozgalmasabban.

 

                                  Sáfrány Eszter

 

Forrás: www.zartkor.hu