Hernádi Judit a Szemfényvesztés című darabban

Errefelé a cukros sztármosoly, az édes élet, a zúgó taps árnyékában kíméletlen harc folyik.  S ha teszem azt, icipici árulás, intrika meg praktika vezet a csúcsra jutáshoz, vagy a csúcson maradáshoz, hát istenem...  Ismerjük a mondást, a sikert soha nem kell megmagyarázni. Mint ahogy pillanatnyilag Hernádi közérzetét sem, hiszen láthatóan jól érzi magát két héttel a bemutató előtt.
- Most épp abban a bűvös stádiumban vagyunk, amikor minden - ahogy a színházban ilyenkor lenni szokott - összeomlik, aztán összeáll, majd újra összeomlik. Ilyenkor tényleg olyan ez, mint egy purgatórium. Az embernek naponta meg kell küzdeni az új dolgokkal. Most jött be a díszlet, aztán majd bejön a ruha, majd a világítás, és minden egy kicsit a feje tetejére áll. Nem beszélve a zenéről, amelynek - miután ez egy táncos, zenés, prózai mű – meghatározó ereje van. Szeretem ezt a fajta német kabaré-dalok világát, hangulatát. Nagyon közel áll a mienkhez, mégis jellegzetesen más.

Hernádi Judit Schlanger Andrással a Szemfényvesztés című darabban

A Szemfényvesztés írója és rendezője Baráthy György, a színház ifjú dramaturgja. Vajon mivel vette rá, hogy eljátssza a kabaré sztárját, kérdezem. Találkozni akart velem, feleli Judit. Azt mondta, neki van ez az álma. Megmutatta a szinopszist, a dalok ugye adottak voltak, azokat nagyjából ismertem. S hozzátette, erre a négy emberre (értsd: Hernádi Judit, Schlanger András, Simon Kornél, Fodor Annamária – a szerk.) írja meg a darabot. Azt gondoltam, hogyha valaki ennyire tudja, hogy mit akar, akkor érdemes vele tartani. Amikor elolvastam a kész művet, már nem volt kérdés az elfogadása. Persze ha annyira szörnyű lett volna, akkor biztos azt mondom, te, ne haragudj, de hát nem ezt ígérted. De végül is amit ígért, az le volt írva. Azt hiszem, jó előadást lehet létrehozni belőle. Ez persze rajtunk is múlik erősen. Ő tudja, hogy mit akar. Csak még fiatal, és elképzelhető, hogy nem mindig tudja velünk elég erőteljesen közölni. 
Hernádi Judit egyébként nem először lépi át a Vidám Színpad művészbejárójának küszöbét.

Jelenet a Szemfényvesztés című darabból

A Goodby Charlie emlékezetes nagy sikerszéria volt annak idején. Nyolc évadon tódult rá a nép a Kis Színpadon. Akkor Sztankay István volt a partnere. Ami azt illeti, Judit most is válogatott férfiakkal veszi körül magát. Persze csak a pesti színpadokon. A Játékszínben Gálvölgyi Jánossal bolondozik, szerelmi levelezést folytat Gálffi Lászlóval a Belvárosi Színházban, drámai arcát mutatja Cserhalmi György oldalán a Thália Színházban, a keserédes Egy csepp mézet pedig Tordy Géza rendezte a Tivoliban. Hernádi energiái – úgy tűnik – kiapadhatatlanok. Amikor arról faggatom, örül-e hogy dupla premierje szilveszter délutánján, illetve estéjén, jellegzetes „hernádis" grimasszal válaszol. „Háát nem. Tizenöt esztendővel ezelőtt fordult elő utoljára, hogy szilveszterkor játszottam, amikor a Lebegő fénybuborékot mutattuk be a Játékszínben".
Bíborvörös legyezőként nyílik szét a revüszínpad. Középen a díva fekete nagyestélyiben, a ruha merész oldalsó hasítása láttatni engedi hosszú combjait. A zongorista (Darvas Ferenc) a billentyűk közé csap. „Vamp a négyzeten" énekli (magáról) Rita Argot (Hernádi Judit). Mézes-karcos altja erotikával tölti meg a levegőt. Smink és frizura nélkül, a sápadt munkavilágításban is „átjön a rivaldán".