Magamba vagyok zárva! - Hernádi Judit

2009.01.07.

Forrás: www.kepesujsag.com

Sokan a Heti hetesből ismerik, így aztán azt hiszik róla, csak szórakoztatni tud. Pedig drámai szerepekben is remekel, ha van rá módja. El kell ismerni, vígjátékban vagy kabaréban sem könnyű helytállni, de neki az sem okoz gondot. Ezerarcú színésznő. Újabb filmszerepeiben bájait is megmutatja, teheti, hiszen remek formában van. Hernádi Judit ritkán ad interjút, de amikor enged a nyomásnak, nem bánja meg, s ezt most is így gondolja.

Milyen a hangulata délután négy órakor? - Isteni. Remek.

Túl van a nap nagyobb részén, előadásra vár? - Minden nap más és más. Sokféle. Mozgalmas. Egyébként ha megkérdezik tőlem, mi történt tegnap, nem tudok rá válaszolni, mert azt már elfelejtettem. Nagyrészt törlöm a dolgokat. Elmúltak, minek figyelni rájuk.

Jobbára csak a mának él? - Ez így nem igaz. Bár nagyon szeretnék csak a mának élni. Nagyon bölcs dolog lenne.

Minek a függvénye? - Nem foglalkozni azzal, mi volt tegnap, és nem félni attól, mi lesz holnap.

Csak nem fél a holnaptól? Ön, aki több fronton állja a sarat. Brillírozik például a könnyű műfajban, ami nem is olyan könnyű, kiváltképp a kabaré! - A kabaréhoz ritmusérzék kell. Azonnal látszik, ha valaki hibázik.

Nem megy mindenkinek. - Hozzá való képesség nélkül nehezebb.

Ráadásul nem is női műfaj. - Hát nem. Ez férfiműfaj.

Befogadták közéjük? - Hogyne! Nagy szükségük van nőre. A Rádiókabaréban egy a héthez az arány. A Heti hetesben egy a hathoz. Körülbelül ennyit igényel a műfaj.

A magánéletben is bolondozik? - A humoros színészek szomorúak. A szomorú színészek pedig humorosak. Az emberbe adott egységnyi jókedv szorul, csak az nem mindegy, hol és hogyan adja ki magából. Amikor a Pesti Színházban O' Neill Utazás az éjszakába című drámáját játszottuk, a szünetben bejöttek hozzánk az ismerőseink, akik megdöbbenve látták, hogy mind az öt szereplő a térdét csapkodja a nevetéstől. Nem akartak hinni a szemüknek, arra számítottak, hogy magunkba roskadva üldögélünk az öltözőnkben. Ennek a fordítottja is megesik: egy vidám darab megy a színpadon, a jelenésre várók meg hullafáradtan bambulnak a színfalak mögött.

A színész is ember. - Nekem ez a foglalkozásom.

Gondolom, azért más is érdekli. Szeret például internetezni? - Szép lassan szoktam hozzá. Most már sok mindenre használom. Amikor néhány évvel ezelőtt a lányom elment Amerikába tanulni, még csak e-maileket váltottunk, de azóta már létezik Skype is, amit rettentően élvezek. Ha időm engedi, meglátogatom a kedvenc internetes portáljaimat vagy beírok a keresőbe valamit, ami engem érdekel, és képes vagyok órákig elücsörögni a számítógép előtt.

Azt is megtalálja, amit önről írnak? - Az nem rólam szól, hanem róluk. Egyszer véletlenül elkeveredtem egy olyan fórumra, ahol arról ment a véleménynyilvánítás, hogy miről beszélgetett velem Alföldi Robi egy könyvesházi rendezvényen. Nem is akarom minősíteni az internetezőket. Megmondom őszintén, engem nem is érdekelnek. Az engem érintő kritikákról sem tudok, így hát el sem olvasom őket.

Nincsenek "jóakarói", akik a kezébe adják? - Néha felhívják rá a figyelmemet. A múltkoriban feltűnt, hogy nem írtak valamelyik alakításomról, mire a kollégáim közölték velem, dehogynem írtak, csak én nem olvastam el.

Az utóbbi időben több filmben is láthattuk. - Hasutasok, Nyugalom - ez kettő. Vagy soknak találja?

Ez tényleg nem sok. De azért megmutathatja különféle arcait. - Hát mégiscsak színésznő volnék! Amit kérnek tőlem, azt megcsinálom. Nekem pedig örömömre szolgál.

Ahhoz bátorság kell, hogy az arcán kívül mást is megmutasson? - Ugyan kérem! Nem kell ahhoz nekem már bátorság. Ha a filmből nem hiányozna, akkor nem mutatnám meg.

Legyen nyugodt, bármit megmutathat. Mit tesz a szépség érdekében? - Költök magamra. Kozmetikába járok. Csak természetes alapanyagú készítményeket kenek magamra.

Botoxnak nyoma sincs. Jól néz ki! - Lám, mit tesz a genetikai adottság! Különben maga se néz ki rosszul.

Kösz!

Hernádi Juditot imádják a férfiak? Vagy félnek öntől? - Szerintem félnek. Hogy miért, azt nem tudom, nem szoktam tőlük megkérdezni. Aki viszont közel kerül hozzám, az nagyon szeret.

Nehéz önt megközelíteni? - Nem. Ha egy helyben állok, akkor elég hamar meg lehet találni. Bevallom, nem szoktam észrevenni, ha valaki közelít hozzám. Képes vagyok kizárni a külvilágot. Magamba vagyok zárva!

"A kritikusok nem szerették, hogy sikerem van, a sikeres színészt máshogy kell megítélni" - nyilatkozta régebben. Ma is így látja? - Mára minden átalakult. Nálunk nemcsak a színészt irigylik, hanem bárki mást, aki sikeres a maga területén. Mit tagadjam, én is voltam már irigy. De nem elirigyeltem, hanem megirigyeltem dolgokat. Ha egy kollégám vagy egy civil ismerősöm elért valamit, arra gondoltam, hú, de jó, akkor azt én is elérhetem. Egy szép házat látva nem az jutott először eszembe, hogy feljelentsem az illetőt, hanem megerősödött bennem, hogy egyszer talán nekem is lehet olyan házam.

Szakmai berkekben érez irigységet? - Színházat nem lehet egyedül csinálni. Az a legfájdalmasabb, ha valakinek a szemébe mondják, hogy egészen jól játszott, de az egész előadás csapnivaló volt. Én ilyet nem akarok hallani.

Szerencsére nem hall ilyet? - A Madách Színházban, a Játékszínben játszom és a Mikroszkóp Színpadon, ahol tavaly mutattuk be a Szakíts, ha bírsz című önálló estemet.

Egyedül a rivaldában? - Egyedül? Tizenhárman! Én még életemben nem hallottam olyan önálló estről, ahol ilyen sokan lépünk fel. Viccesnek tartom, hogy egy egész estés színdarabban összesen ketten vagyunk, egy egyszemélyes darabban meg tizenhárman.

Ebből nehéz lenne országjáró turnét szervezni. - Van nekem olyan is, amivel el tudok menni vidékre. A Több mint koncert zenés est, a Love Letters pedig prózai - Gálffi Lászlóval. Régebben a legnagyobb színészek is boldogan járták a vidéket, nekem is volt saját műsorom. Mára megváltoztak a viszonyok. A lehetőségek ritkábbak, a produkciók jobb minőségűek, a közönség pedig a régi.

Műsorának címére utalva nem hagyhatom ki a kérdést: tud szakítani? - Nem könnyű! Nekem általában gyorsan ment. Szerintem a szakítás titka, hogy az ember le tudja vonni a következtetéseket. Na, ez nekem is nehéz volt. Abba mindig belefájdult a lelkem.

És dúdolgathatta magában: Soha se mondd, hogy túl vagy már mindenen. - Hahaha.

Minden újságíró felemlegeti a slágerét? - Nincs nagyon alkalmuk rá, mert ritkán adok interjút.

Mit szeretne még elérni az életben? - Hogy jól érezzem magam. Nincsenek álmaim. Ahogy lesz, úgy lesz.

Borzák Tibor