Hernádi nem szereti a legeket

Tóth Gyula

2009.09.24.

Forrás: www.kisalfold.hu

Szabadúszóként számos műfajban kipróbálhatta már magát az operettől a prózáig. A kritikákra nem figyel, mert alig van közöttük építő jellegű, amiből tanulni lehet. Hernádi Judittal egy főzőversenyen találkoztunk.

– A Győr-Moson-Sopron megyei Gönyű polgármestere, Major Gábor felkért, hogy legyek a patronálójuk, s én természetesen elvállaltam, mert azt gondolom, hogy hasznos dolog. Felhívja a figyelmet a kis községekre, hogy azok léteznek, s mi történik velük, náluk. Most éppen a főzőversenyre hívtak meg, s én örömmel jöttem – mondta Hernádi Judit.

A hétköznapokban számos visszajelzés, negatív és pozitív egyaránt eljut a színészhez. A kritikákra azonban nem figyel.

– A kritikák nagyon gyakran nem rólam szólnak, hanem azokról az emberekről, akik azokat megfogalmazzák. Nagyon ritkán szólnak építően, amit igyekszem észrevenni, odafigyelni rá.

Hernádi Judit nem szereti a legeket, így szerepeit sem eszerint értékeli.

– Sokfelé, sok színpadon felléptem, miután szabadúszó vagyok. Vidéken is sokszor játszottam, Miskolctól Szolnokon, Kecskeméten át Szegedig. De nem tudom azt mondani, hogy a legkedvesebb szerepem ez, vagy az volt, mert nem szeretem a legeket. Most itt, a főzőversenyen is meg kell állapítani a ˝leget˝, de örülök, hogy nem nekem kell kimondani, mi vagy ki lesz az. Azt szeretem, amit éppen csinálok. Ám megvan a lehetőségem arra, hogy tudjak dönteni, valamit akarok-e vagy sem.

Arra a kérdésre, hogy mi az, ami szükséges ahhoz, hogy elvállaljon egy felkérést, Hernádi Judit három dolgot említett:

– Ha felkérnének megkérdezném, mikor, mit s mennyiért. Ezek fontos kérdések. Ha ebben a három kérdésben meg tudunk egyezni, akkor igent mondanék. Gyakran el sem jutottunk a mennyiértig, már a mikornál elakadtunk. Nagyon nehéz az egyeztetés, mert egy színházi előadás nem a hat hét próbáig tart, hiszen utána játszani kell a darabban.

A színházak helyzetéről Hernádi Judit azt mondta: a ˝máért küzdöttek, de kicsit kicsúszott alóluk a holnap˝.

– A színháznak mindig van jövője, de a gondoknak régebben, már húsz éve meg kellett volna oldódniuk. A kevés véráldozatot senki nem vállalta, így durvább lesz a helyzet. De előbb vagy utóbb úgyis kialakul.