|
Acélmagnóliák (I. kritika)
Egymás közt a lélekfodrászatban
Színház. Nem erre számítottunk, de letaglóz az acélmagnóliák című darab
2011.03.09.
Van úgy, hogy beülünk egy felkapott színházban futó, parádés szereposztással játszott darabra, és nem történik semmi előttünk, bennünk.
A színészek jó esetben tényleg brillíroznak, néha felnevetünk, de csak peregnek egymás után a jelenetek anélkül, hogy végül bármit is kapnánk. És van olyan is, hogy egy előadástól nem várunk sokat, mégis letaglóz és felemel. Ilyen az Acélmagnóliák a Játékszínben.
Robert Harling darabját lassan huszonöt éve játsszák a világ színpadain. Az Acélmagnóliák előtt inkább középszerűnek számító, louisianai szerző műve talán azért üt akkorát, mert az élet ihlette. Az író főhősnőjét fiatalon elhunyt húgáról mintázta: művészi formába öntve a feldolgozhatatlan fájdalmat a tragikus élményanyag elsöprő erővel és őszinteséggel tört elő belőle. A kreatív terápiából született előadás diadalmenete 1987-ben indult az Off-Broadwayn, igazi népszerűségre azonban akkor tett szert, amikor szemet vetett rá Herbert Ross, a felkapott hollywoodi rendező, és filmre vitte a Truvy szépségszalonjában találkozgató hat nő elragadó történtét. Az 1989-es mozi amellett, hogy felvonultatta az álomgyár nagyasszonyait (Sally Field, Dolly Parton, Shirley MacLaine, Daryl Hannah, Olympia Dukakis), megismertette a világgal az újonc Julia Robertset, akinek fényes karrierjét ez a szerep indította el. A Játékszín előadásában egyébként megidéztetik a színésznő, amikor az általa a filmben játszott karaktert alakító Balázsovits Edit Julia Roberts-es frizurát kér a fodrászatban. Szerencsére a darab csak elvétve próbálkozik efféle, kissé esetlenül puffanó intertextuális utalásokkal, és inkább az erős matériára összpontosít, abból azonban szinte a maximumot sikerül kihoznia. Harling darabját nem először játsszák nálunk: 2006-ban Acélmagnóliák (Nők bura alatt) címmel mutatta be a Száguldó Orfeum, majd 2009-ben Szépségszalonként debütált a Szigligeti Színházban. A Játékszínben most Korcsmáros György állította színpadra a művet Dósa Zsuzsanna, Zsurzs Kati, Balázsovits Edit, Bartha Alexandra, Szulák Andrea és Hernádi Judit főszereplésével. Két utóbbi művésznő – akikkel mostanában inkább a kereskedelmi csatornák ilyen-olyan műsoraiban találkozhatunk – játéka igazi meglepetés: Clairee-ré és Valeryvé átlényegülve néhány jelenet után elfeledtetik velünk médiasztár mivoltukat. Az Acélmagnóliák zsenialitása a jól megválasztott helyszínben s a dramaturgiai leleményben rejlik, ahogy hat, jól karakterizált főhősnője sorsát keresztezi. Shelby (Balázsovits Edit), Emily (Zsurzs Kati), Clairee (Szulák Andrea) és Valery (Hernádi Judit) szombatonként Truvy (Dósa Zsuzsanna) és segédje, Annelle (Bartha Alexandra) fodrászatában gyűlnek össze, hogy megvitassák az élet dolgait. Négy különböző évszakban játszódó felvonásban tárul fel előttünk a barátnők sorsa, amelynek gyújtópontjában Shelby és gyógyíthatatlan betegsége áll. A feltartóztathatatlanul közeledő tragédia sötét árnyként vetül a bravúros párbeszédekkel játszó, humoros és tanulságos jelenetekre, s végül lecsap ránk az a bizonyos katarzis is. Mert hiába ismerjük a filmet, hiába tudjuk, hová tart a történet, az Acélmagnóliák újra „beránt” minket a Játékszínben. Valahogy jobb emberré leszünk tőle.
Zsigmond Nóra
Forrás: www.magyarhirlap.hu
| |