Hernádi Judit: Csak együtt lehetünk jók

2011. június 16.

Forrás: http://7ora7.hu

Az Andrews Sisters legendás amerikai énektrió dalai alapján írt darabot Parti Nagy Lajos. A Bandy-lányok című zenés játékot az Orlai Produkciós Iroda mutatja be a Belvárosi Színházban június közepén. Hernádi Judit most dolgozik először Udvaros Dorottyával és Ascher Tamással.

► Az olvasópróbán volt egy olyan érzetem, hogy ez nem igazán színdarab; a szövegek inkább a dalok összekötéséhez kellenek. Mostanra viszont már egész kerek lett a sztori. Ez hogyan alakult?

Hernádi Judit (HJ): A legelején volt tizenkét dal, köztük pedig rövid jelenetek, amik vagy kapcsolódtak a dalokhoz, vagy önmagukban is megálltak. Időközben készült el a dalok, és a hozzájuk kapcsolódó, kapcsolható jelenetek sorrendje. Úgy mozaikoztuk, szerkesztettük össze a prózai részeket, ahogy a dalok megkívánták. Kicsit meg is húztuk a szövegeket. Ez olyasmi, mint amikor az ember visszaemlékezik valamire, akár az egész életére, és nem azonnal látja az egészet, hanem csak a végére rakódnak össze az apró darabok. Itt is ez van: a végére áll össze, hogy ez nem puszta jelenetsor a dalok között, hanem kialakul egy színdarab.

► Ragaszkodtatok Parti Nagy Lajos szövegéhez, vagy hozzá is tettetek? Végül is, beleférhet.

HJ: A szövegek, a mondatok alapvetően nem változtak az olvasópróba óta. Néhány saját mondat került csak bele, ezeket a helyzetek szülték a próbák alatt, a mi életünkről szólnak, de teljes mértékben belesimulnak az eredeti szövegbe, nem fognak kilógni.

► Sem Udvarossal, sem Ascherral nem dolgoztál még. Működik?

HJ: Dorottya teljesen másik lény, másik habitus, másik idegrendszer, mint én. Az a jó, hogy itt van Ascher Tamás, és kordában tart minket. Nem lehet egyszerű dolga. Azt érzem, hogy megértem az irányvonalat, amit ad, és azt hiszem, meg is tudom csinálni, amit kér. Nem hagy minket összevissza tekeregni, megszabja a határokat, hogy egy-egy szituációban mettől meddig mehetünk, és egy-egy ponton merre induljunk tovább. Ezt ő nagyon jól csinálja. Különös érzeke van ahhoz, hogy ül, figyel, mindenkiből a legjobbat szedi ki, és azokat illeszti egymáshoz.

► És Dorottya? Az, hogy egy évfolyamba jártatok a főiskolán, és azóta jóban is vagytok, nem feltétlenül jelenti azt, hogy jól is tudtok együtt dolgozni.

HJ: Igen, ez most derül ki. Ez a puding próbája. Épp tanuljuk egymást. Egy rövid tévéfelvételben dolgoztunk csak együtt, ahol az derült ki számunkra, hogy életképes lehet, ha mi együtt dolgozunk. És elkezdtük ezzel komolyabban foglalkozni. Megvártuk egymást, Parti Nagyot, Aschert, én megvártam Dorkát, ők megvártak engem, mire végre összejött. Ez több mint két év volt.

► Akkor itt nagy akarás volt.

HJ: Bizony. Remélem, ebben az esetben nem nyögés lesz a vége… Inkább danolás. Ez csak együtt lehet jó. Egymás nélkül nem megy. Ha Dorkának nincs sikere, akkor nekem sincs, és fordítva.

► Kívülről nézve teljesen jól kiegészítitek egymást. Látok a színpadon egy szőkét, aki folyamatosan pörög, és egy vöröset, aki ezt halálos nyugalommal tűri.

HJ: Az jó, ha ezt látod. Az interferencia törvényei szerint is a két egyforma dolog gyilkolja le egymást. Szerintem jól működik együtt ez a kétféle karakter, mert érdekes. Más a munkatempónk is, Dorka például nagyon hamar megtanulja a koreográfiákat, de később nem mindig pontosan emlékszik rájuk. Nekem többször kell megmutatni, de akkor rögzül.

► A dalokat könnyen tanultátok? Muzikálisak vagytok mindketten, de azért itt elég komoly jazzharmóniák vannak.

HJ: Van, ahol nagyon nehéz, van, ahol kevésbé, van, amit már teljesen jól tudunk. Ezek a dalok eredetileg három szólamra íródtak, de mi csak ketten vagyunk, és így kell hasonló hangzást elérni. Megkaptuk a kétszólamú kottákat, de a szólamok nem mindig passzoltak a hangfekvésünkhöz, így azzal volt a legtöbb munkánk, hogy kipróbáljuk, mikor melyik szólamot énekeljük. Időnként ugrálunk egymás sorai között… Egyelőre nem látom, hogy mi lesz ebből az egészből. Dolgozunk, most tartunk ott, hogy az egyes elemeket – dalokat, koreográfiát, szövegeket – egymásra pakoljuk és összesimítsuk. Aztán remélhetőleg az lesz a végeredmény, amit szerettünk volna.

Rick Zsófi