A Bandy-lányok (II. kritika)
BANDY-LÁNYOK Ascher Tamás Orlai Produkció Belvárosi Színház
Hernádi Judit és Udvaros Dorottya beleszeretett az Andrews Sisters 50-es évekbeli dalaiba, magyar szöveget és keretjátékot írattak, hogy koncerten jóval túlmutató, színpadi formában énekelhessék el őket. Parti Nagy Lajos könnyű kézzel alkotta meg a két hajdani dizőz figuráját, egyikük tanárnő és egyházi kórus-tag ma, halálosan unt "fix Sanyi”-val az oldalán, a másik szikkadt magánéletébe szottyadt melankólina. Váratlan felkérést kapnak triójuk 30 éve lelépett tagjától egy nosztalgia-koncertre, próbára érkeznek a Chou Chou Bár-ba. A Sing, Sing-el kezdenek, egyből kiderül, abszolút biztonsággal, tökéletes intonációval hozzák a swinges-jazzes fílinget. Pedig Darvas Benedek partitúrája két egyenrangú szólamot diktál, természetesen vibráló játékkal, élénk mozgással. A Citadellán álló pálmaágas nőt
Alfa Rómeó-s hercegi kérő csábítja el, meg is találja karrierjét a CINECITTA-dellán... A dalszövegek minden sora hasonló bravúros finomságokat rejt, igazán kioszthatnának a végén
egy Kottás Daloskönyv-et... A diáklányok Anyut búcsúztatják, aki Leningrádba megy a pontosan rímelő "szakirAnyu" képzésre, fejünk fölött át is repül a nikkel szamovárok felé hajózó, TU 134-es Malév-járat. A számok között heves dialógus zajlik a múltról, a késlekedő Icuról, de gyors és majdnem nyíltszíni öltözések is tüzes izgalmakat keltenek.
Szakács Györgyi ötletes ruhatára pillanatok alatt varázsolja elő a már kevésbé szűrt hetvenes évek virágos-pöttyös ruhácskáit, bár-tündérré, stewardess-é, vagy éppen bakfissá öltöztetve a szituációkhoz fölényes színészi átéléssel idomuló művésznőket. Lassú szám, kiélveztük minden nyelvi leleményét, hadd idézzük legalább egy szakaszát: "Ez itt a Gimi-s Blues /egy ócska matróz blúz /még nem feszíti ki /a két forró cici /...egy lágy ünneplő blúúúz / idén még épp hogy szűűűz.../ Már csak a matróz-sipka kell és jöhet az Auróra, a Forradalom és Lenin elvtárs a szobám falán... Khell Zsolt díszletfalain vörös sarló-kalapácsok villognak,
Bányai Tamás fénymester is kitesz magáért, - a klarinétos veszett proletár-dühvel fújja az indulót, alig lehet a helyére parancsolni. - És hogy táncolnak! Bóbis László minden számhoz talál mesterien egyedi koreográfiát, a két díva pedig bődületes temperamentummal ropja a fáradtság legkisebb jele nélkül, annak ellenére, hogy a szövegkönyv fokozatos lassulást ír elő...
Ascher Tamás biztos kézzel segíti a két karakter megrajzolását, miközben energikusan csiszolja össze az eltérő színészi stílusokat. Nyoma sincs a mütyürkéző töltelékeknek, mimikai trükköknek, bohóckodó poentírozásnak. Az alpári káromkodások is pilleszárnyon szállnak, ami máskor durva élc, itt jóízű poézis. A tempó adagolása is átgondoltan pontos, egy pillanatra sem törik meg a lendület, pedig a nézői reagálások forró légkört teremtenek. Nem
vagyunk hívei a tapsorkánnak, de bizony most legszívesebben minden számot megújráztunk
volna! A névadó Dumpf Bandi, aki Endreként már letette névjegyét Parti Nagy Lajos Őszi
balladáiban, - a távoli múlt titokzatos szereplője a Rókatárgy koszorús költőjének szürreális
alakjává nemesül a legszebb lassú szám lúzer hőseként, mert a lányok akkor inkább a daliás
"nyuszó-gyuszi"-t szerették. Hernádi Juditnak van egy boás magánszáma, melyben a mennyei ellenpontot Udvaros Dorottya énekli, a két színész-unikum párosa egyvégtében taglózza le a hallgatóságot. Egygombos kékesszürke zakó, suhogó fehér pantalló: nem maradhat el a Chattanooga Chu Chu sem, sivítva vágtat a káprázatos siker vonata, ilyen tömény színházi ének-zene élményben régen volt részünk!
Társulatok roppannak össze, színházak szűnnek meg, vergődik a szakma, tort ül a dilettán-
sok politikája: - lehet, hogy vigaszként csak Orlai Tibor Belvárosi Színháza marad meg?!?
Forrás: Fehér Elephánt – Kulturális Ajánló Portál - http://www.toptipp.hu
|