A Bandy-lányok: Hernádi Judit és Udvaros Dorottya Pécsett

Gerner András | 2011. jún. 24.

Forrás: www.eozinmagazin.hu

Hernádi Judit és Udvaros Dorottya főszereplésével június 23-án este mutatták be a pécsi Káptalan utcai Szabadtéri Színpadon A Bandy-lányok című darabot, amelyben a két színművésznő a 20. századból világslágereket énekel harmadik partnerükre várva.

A darabban az Andrews Sisters, a ’40-50-es évek legendás amerikai női énektriójának dalai csendülnek fel. A 2011 nyarán Budapesten játszódó történetben két középkorú nő külföldön élő, már komoly karriert befutott barátnőjükre, Icára vár a Choo-Choo nevű bárban. Arra készülnek, hogy egykori triójuk, a „Bandy-lányok” újra színpadra léphessen, ezért amíg Ica nem érkezik meg, nélküle is megkezdik a próbát, és végigéneklik az akkori repertoárt.

A budapesti Belvárosi Színházban nemrég bemutatott mű rendezője Ascher Tamás, szövegét pedig Parti Nagy Lajos írta. A Pécsi Szabadtéri Játékok bemutató előadása előtt beszélgettünk Hernádi Judittal és Udvaros Dorottyával.

− Nemrég zárult a Pécsi Országos Színházi Találkozó. Önnek a kezdetektől fogva hány alkalommal nyílt lehetősége részt venni a rendezvénysorozaton?

Hernádi Judit − Eddig még egyetlen találkozóra sem hívtak meg, tehát fellépőként elkerült ez a lehetőség. Egyszer eljöttem megnézni, hogy milyen a fesztivál a közönség soraiból szemlélve, és nagyon jól éreztem magam. Pécset nagyon szeretem, rendkívül fontosnak tartom, hogy az országos színházi találkozónak ez a város ad otthont.

− Hogyan tud egymásra hatni a két, egymástól igen eltérő személyiségű színésznő ebben a különleges produkcióban?

H. J. − Eddigi pályánkon elkerültük egymást, de ebben nem volt szándékosság, egyszerűen így alakult. Mindketten úgy gondoltuk, hogy jó volna együtt dolgoznunk egy darabban. A zenés est tervezése körülbelül három éve kezdődött, és mostanra vált valósággá. A darab előadásról előadásra egyre jobban „érik”, ebben nagyon sokat segít nekünk a rendező, Ascher Tamás, aki eddig minden alkalommal jelen volt, jegyzetelt, tanácsait pedig igyekszünk megfogadni. Nagyon fontosnak tartom Orlai Tibor szerepét is, aki nélkül az egész produkció nem jöhetett volna létre, és aki nemcsak az anyagi támogatását, hanem szívét-lelkét is hozzáteszi a sikerhez.

− Mostanában több helyen hallani, olvasni arról, hogy az igazi, komoly kihívások mintha elkerülnék a színészeket, nehéz jó szerepeket kapni.

H. J. − A színház és ezzel együtt sajnos a színészek szerepe és súlya változott meg, negatív értelemben. Az emberek többnyire csak azokat ismerik, akiket a tévében látnak, sajnos nagyon gyakran nincs arányban a címlapokon való szereplés gyakorisága és a művészi teljesítmény. Nagyon szeretek színházba járni, sok előadást megnézek, azt nem tudom megítélni, persze ez nem is feladatom, hogy az értékes művészetre mekkora a kereslet. A színház nem fog meghalni sohasem, hiszen élő műfaj, szükség van rá. Nem ez az első válság, és remélhetőleg nem is az utolsó.

Udvaros Dorottya ezer szállal kötődik Pécs városához, mindez nemcsak a kedves ismerősökkel, barátokkal, kollégákkal átélt ezernyi élményt jelenti, hanem komoly szakmai sikereket is. Az idei Pécsi Országos Színházi Találkozó előtt legutóbb Dés Lászlóval és Somló Tamással közösen lépett fel Pécsett, a Kodály Központban, május 23-án. A művésznő – aki jó barátságot ápol az ismert étteremtulajdonossal, Scheffer Ferenccel – az esten elérzékenyülve fejezte ki együttérzését a Scheffer-család tragédiája miatt, majd a koncerten bejelentette, hogy az estre szóló gázsijával a Kodály Központban megépítendő orgona építési költségeihez szeretne hozzájárulni.

Udvaros Dorottya − Amit a koncerten elmondtam, nemcsak udvariasság volt. Ha nem kötne a hivatásom Budapesthez, akkor Pécs volna az a város, ahol szívesen élnék, hiszen lenyűgözően szép, emellett magával ragadó hangulata és lelke van. A POSZT-on a Három nővérben játszottam és nagyon boldoggá tett az a lehetőség, hogy ezt a darabot itt bemutathatjuk. A Bandy-lányok a mi kezdeményezésünk, ötletünk volt, ezért külön öröm számunkra, hogy Pécsett, ebben a gyönyörű térben is eljátszhatjuk. Nagyon jó emlék és élmény a közelmúltból a Kodály Központbeli fellépésünk. Rendkívül szép a koncertterem, egyedülállóan kiváló akusztikával. Scheffer Ferenc felajánlását nemcsak személyes okokból tartom nagyon jelentősnek, hanem azért is, mert egy ilyen terem szinte követeli, hogy orgonaszót is lehessen benne élvezni. Ha a Kodály Központ kiemelkedő szerepet vállal a komolyzenében, tehetségkutatásban, fiatal zenészek segítésében, felfedezésében, akkor Pécs még inkább Európa-rangú város lesz.

− Van-e a Bandy-lányok című darabnak különleges, mának szóló üzenete?

U. D. − Sosem kutatom, keresem szándékosan az üzenetet, mert azt tapasztalom a pályám során, hogy amikor egy történet érvényessé kezd válni a próbák során, és élettel teli lesz, az üzenet magától megszületik. Ebben a darabban két középkorú nő szerepel, akiket az élet messzire sodort az eredeti szerelmüktől, az énekléstől. Életük bizonyos szempontból kudarc, mert bár van polgári foglalkozásuk, ám a sikeres trióról szóló ifjúkori ambíciójuk kettétört. De nagyon jó példával szolgálnak arra, hogy egy bizonyos kor után is lehet továbblépni! Erre a legjobb példa az édesapám, aki 86 éves, és állandóan új tervei vannak, amelyeket rendre megvalósít. Mindebben kiváló intellektusa és állandó tenni akarása is segíti, e két tulajdonság persze szorosan összefügg.