|
A Bandy-lányok (VII. kritika)
Hernádi és Udvaros remake-je
2013.02.12.
Az egyik pillanatban azt hittem, hozzám beszélnek. Áradt belőlük a természetesség, és akkor arra gondoltam, hogy nem is lehet olyan nehéz a színpadon létezni. Vasárnap este találkoztunk a Bandy-lányokkal a Belvárosi Színházban.
“Sing, sing, sing, sing, everybody start to sing” – szól az Andrew Sisters híres száma magyarul, amikor a visszafogott énektanárnő és Angéla, a fiatalkori barátnő nem várnak tovább a trió harmadik szereplőjére, Icára, inkább elkezdenek próbálni a nagy este előtt a Choo-choo bárban.
Ascher Tamás rendezésében a Parti Nagy Lajos által megálmodott Bandy-lányok ugyanolyanok, mint akármelyik másik nő. Aggódnak, panaszkodnak, viccelődnek, kacagnak, emlékeznek. Hernádi Judit és Udvaros Dorottya pedig tökéletesen hívják őket életre. Mindennapiak, nem vágynak rivaldafényre, egyszerűen csak a mikrofon mögé állnak és énekelnek.
Egy pillanat alatt válnak a közönség kedvenceivé. Mert nincsenek manírok, nincsenek felesleges szavak, egyszerűen és könnyedén mondják el a lényeget. Közben táncolnak, nevetnek és közel kerülnek hozzánk. Mert megértjük őket. Nosztalgiáznak, visszahozzák a retró életérzést, ami még szórakoztatóbb. A színészi előadás pedig káprázatos. Hernádi Juditot és Udvaros Dorottyát egy pillanatig sem tartja fogva a színpad: szabadok és szemtelenek odafent.
Dakos Edit
Forrás: www.ellmagazin.hu
| |