Paul Blake: Római vakáció
2013.08.06.

A Szentendrei Teátrum és Orlai Produkció közös bemutatója

A Római vakáció az Orlai Produkciós Iroda repertoárjában nem is az első, és nem is az utolsó olyan darab, ami már más műfajban bizonyított. A közönség és a szakma tetszését egyaránt elnyerte az 1953-ban először vetített Roman holiday, ez a fekete-fehér film, amit az akkor még nevenincs színésznővel, Audrey Hepburnnel és a már híres Gregory Peckkel forgattak. Hihetetlen sikert arattak, két Oscar-díjat is besöpörtek, több jelölést is kaptak! Diadalútja azóta is tart, töretlen az érdeklődés iránta, ami abban is megnyilvánul, hogy 2001-ben Paul Blake és Cole Porter musicalt írt belőle, Blake a szöveget, Porter a zenét szerezte. Ezt a változatot mutatta be a Szentendrei Teátrummal karöltve az Orlai Produkciós Iroda július 26-án, Szentendrén a Városháza udvarában. A színpadi változatban két történet fut egymással párhuzamosan, a legendás film felvételének két napja és a színészek egymás közötti kapcsolata. Ennek a zenés játéknak a filmforgatás része hűen követi a film cselekményét, a színészek bonyolult, se veled, se nélküled kapcsolatrendszere azonban teljesen új. Most is egy törpeállam trónörököse, a bájos Anna hercegnő európai körútjának a végén, Rómában fellázad a protokoll előírta robot ellen, kiszökik az Örök Városba. Elalszik a padon, ahol rátalál a folyton anyagi gondokkal küszködő és a hatalmas kapásra váró bulvárújságíró, Joe Bradley. A kellemes modorú és igen lovagias fiatalember megszánja az álomittas ifjú leányzót, akit mégsem hagyhat az utca közepén, ezért felviszi a lakásába. Reggel, nem akar hinni a szemének, amikor rájön, az ismeretlen szépség nem más, mint a hercegnő. Azonnal óriási sztorit szimatol, amivel megcsinálhatja a szerencséjét. Megkéri a haverját, készítsen fényképeket a hercegnőről, amit barátja öngyújtónak álcázott gépével készségesen teljesít. Az újságíró és főrangú lány az egész napot együtt tölti, olyasmiket művelnek, amiről szoros napirendje miatt a hercegnő csak álmodozhatott: Joe kisrobogóján bejárják a római nevezetességeket, piacra, kiskocsmákba, táncmulatságokba mennek. Míg a hercegnő pompásan szórakozik, és úgy él, mint a közönséges halandók, aközben kísérte, azaz udvarhölgye és udvarmestere égre-földre keresi, eltűnéséből diplomáciai bonyodalom keletkezeik, a pletykalapok találgatnak, vadabbnál vadabb híreket röppentenek fel. Végül Annában győz a kötelességtudat, engedelmesen visszamegy a rezidenciába anélkül, hogy elmondta volna, ki is ő valójában. Joe-ban a gyors pénzszerzésen felülkerekedik a tisztesség és az a gyöngéd szerelem, amit a hercegnő iránt érez. Szerkesztője pedig nem finomkodik, még kirúgással is megfenyegeti, ám ő nem írja meg a nagy durranásnak szánt riportját, a másnapi sajtótájékoztatón ügyes trükkel visszaadja a hercegnőnek a lesifotókat. A történet másik szála csak lazán kötődik a filmeshez, a szokásos munkahelyi torzsalkodások, a cseppet sem könnyű főnök-beosztotti viszony rejtelmei, a fiatalabb és az idősebb nők közötti irigykedések, kollégák közötti pitiáner intrikák egymásba folynak, át meg átjárják a szereplők hétköznapjait. A történet folyását a dal- és táncbetétek is megszakítják, de hát az amerikai musicalekben ez már csak így szokás. Van azonban olyan szála is a Római vakációnak, ami ma sokkal aktuálisabb, mint annak idején volt. Ez a média túlkapásainak, a szenzációhajhászásnak kérdésköre. Ma egy pillanat alatt bárkiből lehet celebet gyártani, ahonnan viszont ’seperc’ alatt ki is lehet ejteni. A különböző hírességek magánéleti válságait vagy szárnyaló boldogságát taglaló színes képes újságok, sztármagazinok botránykrónikái, tévékben a valóság show-k ízléstelen jelenetei, kisstílű szereplőinek primitív sóderolásai ma már annyira átszövik a mindennapokat, hogy lehetetlen elbújni előlük, az is részese, látja és hallja, aki nem akarja.

A színészek hollywoodi képességekről tesznek tanúbizonyságot, nemcsak kiválóan játszanak, hanem magas szinten énekelnek, és profi módon táncolnak.  Fekete Ernő úgy állítja a nézők elé Joe Bradleyt, hogy az újságíró karakteréből a vagányságot és az érző szívet emeli ki. Tenki Réka Anna hercegnője a nézők szeme láttára válik az unatkozó kislányból okosan gondolkodó, saját korlátait felismerő fiatal nővé. Hernádi Judit a mindig izgatott, anyapótló grófnő szerepében ismét bebizonyítja, érti a mesterségét. Márton András kettős szerepben látható, a kimért, érzéketlen udvarmesterében és a rideg, fafejű Mr. Henessy-ében. Szikszai Rémusz a jószívű barátot és a szemtelen paparazzót jeleníti meg.  Nagy Dániel Viktor hét szerepben tűnik fel, és mindegyiket kifogástalanul alakítja. A heves vérmérsékletű Francescát Cseh Judit olyan mondén dámának ábrázolja, aki mindenáron énekesnő szeretne lenni. Kalmár Bence díszletei igazodnak a szabadtér igényeihez, közben visszaadják az ötvenes évek miliőjét, Tihanyi Ildikó jelmezei pedig ennek a kornak a divatját tükrözik, Puskás Péter zenei vezető viszont a dalokkal idézi fel a hangulatot.

Ez a Pelsőczy Réka rendezte darab igazi, hamisítatlan nyári produkció, nem terheli meg mindenféle drámákkal, továbbgondolásokkal a közönség tagjainak a lelkét, hanem kellemesen felüdíti és szórakoztatja őket. Ettől bizony nem is kell több ebben a rekkenő hőségben.

Petővári Ágnes

Forrás: http://petovariagnesszinikritika.wordpress.com/2013/08/06/paul-blake-romai-vakacio/