2013.10.04.

Verebes István újabb rendezése Richard Baer vígjátéka Hitted volna? címmel, melyet Zöldi Gergely fordított. Nem véletlenül alapoztak Hernádi Judit (Christine) és Kern András (Herman) fanyar játékára, nem csalódunk.

Egyetlen szobában játszódik a történet, melyben a holmik nagy részét már összecsomagolták. Christine úgy érzi, itt, ahol leélt már harminc évet, felnevelte gyermekeit és egy éve elveszítette a férjét, semmi keresnivalója. Szinte részletkérdés, hogy mindez New Yorkban játszódik, és az özvegy – aki nemcsak szép, de tele van energiával – Floridába készül. Mindemellett hangulatában Amerikában vagyunk mégis.

A nagy csomagolás közepette váratlanul érkezik a harminc éve jó barát házaspár férfitagja, Herman – az ő felesége már 3 éve meghalt. Christine nem túlzottan örül a látogatásnak, hamar le akarja tudni, különösen, hogy a férfi nem volt ott férje halálának egyéves évfordulóján, a temetőben. Innen indul tehát a történet.

Hamar kiderül, hogy a férfi már jó előre eltervezte, miként tarthatná a nőt New Yorkban. Az elején furcsának is tűnhet, hiszen az utóbbi időben alig találkoztak. Igaz, előtte sokszor. Herman pontokba szedte, miért is lenne jó összeházasodniuk. Az ötlet teljesen abszurdnak tűnik, különösen, hogy a szerelem a 4 pont közül csak a harmadiknak része. De aztán Christine – egy váratlan csók után – mégis elmegy vacsorázni a férfival, végül együtt töltik az éjszakát, vagy annak egy részét. A nő azonban reggel is hajthatatlan: utazik, költözik, itthagy mindent. Lányaival persze, jó a viszonya, hiszen szoktak beszélgetni. Együtt ebédelnek olykor. De velük nyaralni menni? – azt már nem teheti. Hermannak is jó a viszonya a fiával, persze, csak éppen anyja temetése óta nem jött a városba… Igazából nagyon magányosak mindketten.

Szép lassan, fanyar humorukkal, a múlt felidézésével, jelenlegi helyzetük egymás előtti feltárásával kerülnek egyre közelebb egymáshoz. A férfi még a költöztetőket – Ralphot (Ficzere Béla), akinek tetszik Christine, és a szeles Chucket (Jeges Krisztián) – is szeretné lefizetni, hogy valamiként tartsák itt „ügyfelüket”. Végül maga Christine gondolja meg magát, és kéri Hermant férjül. A bútorok, a holmi mind összecsomagolva – azonnal mehet is bárhová, sőt mennie is kell, hiszen a lakást eladták. Végül átmenetileg együtt egy hotelt választanak.

A felszínen egyszerű történet, a férfi kereskedő-mentalitásából is származó poénokkal. Harminc éve ismerik egymást – és most mégis megváltozik közöttük valami. Talán az igazabb elfogadás, talán helyzetük belátása, talán a másik értékeinek jobb felismerése, a lehetséges veszteség bekövetkezte, ha Christine elköltözik Amerika túlpartjára – vagy mindez együtt

Mindez a realitás határain belül, sem a poénok, sem az érzelmek túljátszása nélkül.

Mindketten tudnak kissé elhanyagoltak és megfelelően elegánsak is lenni (jelmez: Tordai Hajni), és meglehetősen élesen elkülönül az ő világuk a két költöztetőétől. Ralph tiszteletteljes szeretete – csodálata? – Christine iránt pedig megható.

Jó nézni a darabot. Jó olykor nevetni, jó egyre mélyebben megismerni a két embert, jó egyre boldogabbnak látni őket.

A darabra erre a hónapra biztosan nem lehet már jegyet kapni (a bemutató 2013. október 3-án volt). A producer, Orlai Tibor, aki saját bevallása szerint a minőségi populáris kultúrateremtés területén értékhordozó produkciókat igyekszik létrehozni, és fontosnak tartja, hogy minden előadásnak legyen társadalmi üzenete, megérdemelten kapta idén a Színikritikusok különdíját, amellyel kiemelkedő minőségű produceri tevékenységét ismerte el a színházi szakma.

Ebbe pontosan beleillik a most bemutatott Hitted volna? előadás is.

Györgypál Katalin

Forrás: Kláris újság