Hernádi Judit: A humor hatalmas fegyver
2014. március 22.

Forrás: http://www.gyorplusz.hu

A Játékszín Acélmagnóliák című előadása érkezik március 25-én a Bartók Béla Megyei Művelődési Központba olyan kiváló szereplőkkel, mint Hernádi Judit, Szulák Andrea, Dósa Zsuzsa, Zsurzs Kati, Erdélyi Tímea és a győri színházból ismert Bartha Alexandra.

A darab ismerős lehet a filmvászonról is, az Acélmagnóliák egy fodrászatban találkozó barátnők története, akik megvitatják az élet dolgait, fecsegnek szerelemről, csalódásról, férfiakról... Az egyszerre humoros és tragikus színjáték középpontjában egyikük gyógyíthatatlan betegsége áll.

Hernádi Judit adott nekünk interjút.

Az Acélmagnóliák rendezője, Korcsmáros György osztálytársa volt a főiskolán, ez megkönnyítette a munkát?

Annyiból igen, hogy ő ismerte olyan oldalamat, amely jó ideje feledésbe merült, ebben az előadásban pedig kamatoztatom.

Mire gondol?

Az élet legtermékenyebb, legérzékenyebb időszaka, amikor az ember fiatal. Ilyenkor össze vagyunk nőve az osztálytársainkkal, szélsőséges sajátosságait ismerjük meg egymásnak, elég kevés ember ismer annyira mélyen, mint azok, akikkel akkor egy osztályba jártam. Ebben a darabban egy nagyon kedvesen és szórakoztatóan kellemetlen figurát játszom.

Megérintette a történet? Hagy lenyomatot a színészen a próbák, előadások után a sztori, a sors igazságtalansága?

Csak azt tudom mondani, hogy nagyon nehéz ezeket a kérdéseket feltenni, és nehéz rá válaszolni, mert borzasztóan általánosak, de ezt most pozitívan mondtam. Végül is próbálni és játszani – ez az én munkám, szerencsére igazán kellemes számomra, nagyon szeretem csinálni. Az életem része, boldoggá tesz, és pont azért tesz boldoggá, mert élményeket nyújt, és örülök, hogy ilyen munkám van. Az Acélmagnóliákra való felkészülés is kellemes időszaka volt az életemnek. Nagyon megszerettem az öt kolléganőt, akikkel együtt játszunk, jó társaság jött össze. Szeretek olyan emberekkel dolgozni, akiket nem ismerek, szeretem őket befogadni, és munka közben összecsiszolódni velük.

Az ön életében milyen helyet foglalnak el a barátságok?

Sok haverom van, de barátom csak kevés. De hála istennek olyan barátok, akikkel ha nem is találkozom túl gyakran, akkor is ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk. Sajnos mostanában csak nagyon keveset találkozom velük, most rengeteget játszom. Nagyon szeretek egyébként egy-egy barátnőmmel utazni, ez feltölt.

A Római vakáció című darab (csütörtökön játszották Győrben – a szerző.) kapcsán nyilatkozta, hogy egy kicsit fél. Előfordul, hogy izgul egy-egy premier vagy előadás előtt?

Mitől féltem?

Ez egy kisebb szerep, s azt lehet hinni, „roppant könnyen megy a szerepformálás”, ám ez nincs így.

Vannak helyzetek, amikor szorongok, premierek előtt jobban, ez hozzátartozik a szakmához. Igen, egyébként a kisebb szerepeknek az a nehézsége, hogy koncentráltan kell rövid időn belül valamit mutatni a színpadon, ellentétben egy egész estés szereppel, amit azért én gyakrabban szoktam csinálni.

Régóta szabadúszó, megengedheti magának, hogy válogasson. Mi az, amit szívesen elvállal?

Több szempont van: milyen a darab és a szerep, kikkel játszhatok, ki a rendező, hol, és sajnos a mikor is fontos tényező, hogy egyáltalán ráérek-e, és az is néha, hogy mennyiért. Ezeknek az összessége az, ami kiadja, elvállalom-e, vagy nem.

És milyen szerepekkel kínálják meg? Az érettebb nőknek milyen a helyzete a színházakban, elsősorban a létező irodalomra gondolok...

Köztudott, hogy egyre kevesebb jó szerep van az idősebb nőknek, de nem panaszkodhatom.

Láttam a közelmúltban egy hetilap címlapján, nem szeretnék hízelegni, de elképesztően jól néz ki.

Igen, az egy szerencsés pillanat volt, tényleg jól sikerült az a fotó.

Nyilván szerencsés az adottságai miatt, de azért ez nem lehet elég. Nehéz lehet egy színésznőnek, a sok szereplés, fotózás miatt mindig top formában kell lennie...

Ez jó is, mert így az embernek oda kell figyelnie. Tornázom, mozgok, igyekszem a legjobb formámat hozni.

A lelkét hogyan tartja karban?

Munkával, utazással, megpróbálom jól érezni magam és örülni annak, ami körülöttem van. De nem mindig könnyű.

Ön egy független, erős nő. Rengeteg sikert ért el, mert bízott önmagában, bátor volt és mert lépni. Például akkor adta fel a vígszínházi tagságát, amikor még senki nem volt a szakmában szabadúszó. Tudna-e valamit tanácsolni azoknak, akik nem bíznak ennyire önmagukban?

Nem azért, mert bíztam magamban, hanem azért, mert bátor voltam, és azért voltam bátor, mert arra gondoltam, hogy belehalok, ha nem lépem meg. Engem mindig az ösztönzött, hogy azt csináljam, amit szeretnék, attól féltem, hogy ha benne ragadok valamiben, amit nem szeretek, akkor belepusztulok. Egész egyszerűen az életemért küzdöttem.

A Heti hetesből is kilépett hosszú idő után, nem hiányzik?

Nem. Úgy éreztem, eljött az a pillanat, amikor elég volt. A műsort is akkor tették át máshová, úgy éreztem, hogy számomra itt a vége. De nagyon kedvelem őket, a mai napig jóban vagyok a kollégákkal.

Hogy látja, a humor mennyire a magyar nők sajátja? Vagy mennyire illik viccelődnie egy nőnek?

Nem tudom, miért van így, de a nők a humorban kevesebbet engedhetnek meg maguknak általában, mint a férfiak, pedig a humor hatalmas fegyver. Alapjában véve legyőzhetetlen. Akinek nincs humora, az ettől rettenetesen szenved, a legnagyobb problémája az, hogy nem is tudja, hogy nincs neki. Sajnos.

Zoljánszky Alexandra