Hernádi Judit: Szembenézni vagy tagadni?
2014. szeptember 4.

Forrás: http://www.7ora7.hu

Nem csak kibeszélik, hanem dalra is fakadnak nők a rákbetegségükről. Szokatlan hangvételű, zenés előadást készített az Orlai Produkciós Iroda a Mediszin Kft-vel és a Szentendrei Teátrummal közösen, Gergye Krisztián rendezésében. A nyári előadások után a kőszínházi premiert szeptemberben 23-án tartják a Belvárosi Színházban.

Anat Gov Happy Ending című darabjának főbb szerepeit Hernádi Judit, Margitai Ági, Bánfalvi Eszter, Hegyi Barbara és Fekete Ernő játssza.

Hernádi Judit mesélt a szerepéről és a produkcióról.

Thalia, a színésznő karaktere a legrealistább a szereplők között azzal, hogy tisztán látja az állapotát, visszautasítja. Nem látja értelmét a kemoterápiának, a legjobb képet szeretné hagyni maga után.

Hernádi Judit (HJ): Emberként akar meghalni, nem kitenni magát egy felesleges tortúrának. Kiderül, gyógyíthatatlan, hiszen a rák 4-es stádiumában van. Belecsöppen az egészségügy mókuskerekébe, saját döntése alapján ki akar szállni. Azt mondja, szabad döntése van, nem muszáj részt vennie. Nem akarja magát rongálni a nem létező gyógyulás reményében. Felfogja, hogy nincs esélye.

Személy szerint Ön egyet ért a döntésével?

HJ: Nem tudom, soha nem voltam még ilyen élethelyzetben. Nem is akarok belegondolni. Nem tudom, azt sem, mi lenne velem, ha megerőszakolnának vagy ha gyilkos lennék. Mégis játszottam már ilyen szerepeket is.

Hogy old meg egy színész ilyen feladatokat?

HJ: Elképzel valamit annak mentén, amit az író megírt.

Többet segítenek a betegtársak Thaliának, mint a hivatalos, hivatásos egészségügy. Legalábbis lelki támogatásban.

HJ: Az én apukám orvos, gyerekgyógyász volt. Nagyon tisztelem a doktorokat, bámulatosnak tartom, hogy a gyógyításra szentelik az életüket. A darab az egészségügy rendszerét mutatja be, ami a szabályok miatt működőképes, de emiatt be is darálja az embert. Minden rendszernek sajátsága ez, nem csak a kórházé, a színházé is. Minden munkahelyen rend és protokoll van, ami nem kíváncsi az emberek pillanatnyi igényeire.

Mennyit kell megmutatni a szerepben abból, hogy Thália színésznő? Van ennek jelentősége?

HJ: Egy emberről van szó. Annyi jelentősége van, hogy erős hivatásvágy él benne. A színésznősége abból a szempontból fontos, hogy teljes élet van mögötte. Amit leélt, arra azt tudja mondani, ennyi jutott, azzal elégedett lehet. Hálás érte. Már nincs egyéb kötelezettsége a világ felé, csakis saját maga.

A darab elején a színésznő azért óvatos, amikor megérkezik a kórházba, leplezi magát, azt mondja, csak egy szerepre készül, azért van ott.

HJ: Akkor azt hiszi még, ebből előbb-utóbb kijön a betegségből. Akkor még nem tudja milyen szinten támadta meg a kór. Van jövőképe, hirtelen nem érti az egészet, egy pillanat alatt bekerül az egészségügyi rendszerbe. Világosan kell látni, olyan helyre érkezik, ahol próbálnak rajta segíteni. Miért ne vágna bele, hiszen, hiszen leküzdötte korábban már az összes nátháját, szült kétszer. Az összes problémáját megoldotta az életében. Megszabadult a kellemetlen férjétől. Úgy van vele, majd megoldja ezt is, viszont nem szeretne a bulvár hasábokra kerülni. Összesen ennyi színésznő van benne.

Ez a negyedik szerepe az Orlai Produkciós Irodánál, A Bandy lányok, a Római vakáció és a Hitted volna? után. Ez egy elég erős kötődésnek tűnik.

HJ: Nagyon örülök, hogy hív Orlai Tibor. Ez azt jelenti, hogy jó tapasztalatai vannak velem, nekem is vele. Nagyon érdekes és jó feladatokat kaptam tőle. A Bandy-lányok Udvaros Dorottyával kemény kihívás volt mindkettőnk számára, szívelőadás lett belőle. Kellemes munka a Hitted volna? Kern Andrissal és a Római vakáció is, amit tavaly nyáron mutattunk be Szentendrén. Ott játszottam először együtt Fekete Ernővel. Mind személyre szabott feladat és kihívás, remélem, meg tudok felelni nekik.

Hogyan társítható össze a darab komoly témaválasztása a dalokkal és a fanyar humorral?

HJ: Ez egy prózai revü. Nagyon különleges zenei világa van, sajátosak a dalszövegek is. Nem slágerek, hanem kórházi környezetbe illőek. A rákról mindenképpen beszélni kell, nincs olyan ember, akit ne érintett volna, aki betöltötte a 30-as éveit. Létezik a betegség, lelki és testi fájdalmat okoz. Nem lehet érteni, mitől jön. Az egyik kezelési mód a tagadás, a másik a szembenézés. Mi az utóbbit nézőpontot erősítjük az előadásunkkal.

Változott az előadás a bemutató után, mik az első előadások tapasztalatai?

HJ: Féltünk, hogyan fogadja majd a közönség ezt a nagyon sajátos hangvételű produkciót, a reakciók sokkal jobbak, mint vártuk, kimondhatjuk, szereti a közönség.

Csicsely Zoltán