Nem bánok semmit sem 

Hernádi Judit, bármiről kérdezi is őt az ember, gyönyörű mély hangján biztosít róla, hogy minden oké.

Minden úgy van jól, ahogy van. A színház, a Heti Hetes, a Pasik: az egész világ tökéletes. Amikor a beszélgetés végén megjegyzem, hogy ilyen nyugodt-elégedett színésznőhöz még nem volt szerencsém, imigyen felel: „Ja persze, valójában úgy vacak az egész, ahogy van. Hogy Darvas Iván Gogolját nem képes éjjel egy óra előtt sugározni a közszolgálati tévé, az legalább olyan kiábrándító, mint az, hogy a szolnoki árvízkárosultak javára az MTV segítésével összegyűjtött pénz nem érkezett meg a címzettekhez.”

- Magyarországon kevés az olyan színművésznő, mint Ön, akit a kényes értelmiség és az utca népe egyformán nagyra tart. Nem fél attól, hogy lassacskán viszont a Heti Heteshez és az RTL Klub szappanoperájához fogják kapcsolni a nevét?

- Nézze, engem ez egyáltalán nem érdekel. Először is, bármi soknak is tűnjék ez, az életemből nem vesz el annyit, mint amennyi a látszat. A munkáimnak legföljebb a negyedét teszi ki a kettő együtt. A Heti Hetest pedig kifejezetten szeretem, örülök annak, hogy van egy műsor, ahol minden olyan közéleti kérdésről, ami izgat engem, elmondhatom a véleményem. Legyen szó a szolnoki árvízkárosultakról vagy az esedékes heti torgyániádáról.

- Ez kétségtelenül jó érzés lehet. Nem idegesíti-e azonban az önre erőltetett, olykor feszengős nőszerep, másszóval az a jelenet, amikor az egyik oldalról Havas Henrik tesz az életkorára megjegyzéseket, a másikról meg Csiszár Jenő csókolgatja a kezét.

- Ugyan miért idegesítene? Ez a történet rólunk szól, nem énrólam.

- Vajon miért Ön az egyedüli nő ebben a produkcióban?

- Mert ez nem egy női szerep.

- Nocsak! Miért ne lehetne női szerep a hírek „schagfertig” módon való kommentálása?

- Végül is… Nyilván lehetne további hölgyrésztvevőket keresni, de azt hiszem, rendkívül nehéz megtalálni azokat, akik képesek gyorsan, humorosan reagálni, s nem mint nők megjelenni ebben a műsorban.

- És a pasik? A színészgárda kiváló, a produkcióról megoszlanak a vélemények…

- Nézze, a Pasikat egy profi stáb forgatja, jó hangulatban, gyorsan megvan, egy epizódot leforgatunk egy nap alatt. S én szeretem a veszélyeket, a kihívásokat, a határeseteket. A Pasik a maga módján ilyen. Ráadásul rendkívül népszerű, tíz emberből hétnek tetszik. Szakmailag én minden produkciót komolyan veszek, egyáltalán nem zavar, hogy vannak műsorok, amelyekben mondjuk a takarító nénik szeretnek, és vannak amelyekben a színházba járó közönség.

- A barátai nézik a Pasikat?

- A barátaim nem nézik a Pasikat, de ha néznék is, én a barátaimnak Hernádi Judit vagyok és nem valamelyik szerepem. Még akkor sem, ha olykor kétségtelenül belefolyik az egyik a másikba.

- A következő színházi évadban miben fog játszani?

- Maga itt egy kicsit megszólt amiatt, hogy a Pasikban játszom, amelyet néz. Viszont úgy érzem, nem tudja hogy miben játszom folyamatosan, ergo színházat nemigen néz. Nem baj, régen kigyógyultam abból, hogy a finnyáskodás megérintsen.

- Teljesen igaza van, meghajtom fejem. A válasszal nem is nekem adós, hanem a PannonVilág színházat szerető közönségének.

- Amióta a kislányom megszületett – ez 86-ban volt – szabadúszó vagyok. A következő évadban is folytatjuk a Hello Dollyt az Operettben, az Édes bosszút a Játékszínben, a Szerelem ó-t ugyanott. Gálffy Lászlóval évek óta játszunk egy kétszemélyes darabban, amelynek Love Letters (Szerelmes levelek) a címe. Végül jövőre játszom Szolnokon a Sok hűhó semmiért-ben is, amelyet Iglódi István rendez.

Tényleg sok ideje van színházra. Az új Shakespeare-t repesve várom.