Hernádi Judit önálló estjét mutatják be a Mikroszkópon

A szakítás stádiumai színpadon

„Szakíts, ha bírsz!, avagy elveszett a paradicsom” címmel Hernádi Judit estjét mutatja be pénteken a Mikroszkóp Színpad. A Kalmár Tibor rendezte előadásban Verebes István és a Mikroszkóp társulatának tagjai is szerepet kaptak. Hernádi Judittal a főpróba után beszélgettünk.

Úgy tűnik, Sas József jókor találta meg az előadás ötletével. A színész nem áll mindig készen egy önálló estre, önnek viszont már megvolt a terve.

– Régi vágyam volt egy ilyesfajta előadás. Szerettem volna a szakításról, a szakításaimról beszélni, de másképpen képzeltem ezt az egészet. Persze az, amit én elgondoltam, csak akkor születhetett volna meg, ha tudnék írni. De hát nem tudok, ezért kicsit más lett. Szóval, a szakítás, mint olyan, már régóta foglalkoztatott, arra gondoltam, hogy ennek a folyamatnak a különböző stádiumait játszanám el. A „Mindhalálig zene” című filmben van az a „stand-up comedy”-szerű jelenet, amikor a főszereplő a halállal vitatkozik, viaskodik, valami ilyesmit akartam én is. Hasonló stádiumai vannak a szakításnak is, az ember ellenkezik, dühös lesz, telefonál, sír, és én ezt akartam a színpadon megcsinálni. Ez volt az eredeti terv, ami már legalább tíz éve foglalkoztat, tehát nem kapcsolódik a magánéletemhez.

–A szakmai életéhez viszont nyilván köze van. A főpróbán gyakran kereste a nézők tekintetét, próbált kommunikálni velük. A sok tévézés, forgatás és nagyszínházi produkció után megint intimitásra vágyik? Meg arra, hogy ne egy szerep mögé bújva, hanem ismét Hernádi Juditként jöjjön ki a színpadra?

– Ez így van, de erre nekem mindig is volt igényem. Van egy másik önálló műsorom, egy zenekarral járom az országot. Az a címe, hogy „Több, mint koncert”, szerintem az is elég szórakoztató, és abban is beszélek magamról. Persze, az egy kicsit más, mert elsősorban zenei műsor, de az is intim, ott is közel van a közönség. Szeretem ezt a pódium műfajt.

– Kiszolgáltatottabb a színész ilyenkor.

– Végül is igen. Párbeszéd folyik, ahol az egyik fél nem válaszol.

– Az előbb említette, hogy nem tud írni. A „Szakíts, ha bírsz” szövegei viszont helyenként annyira személyesek, hogy a néző azt hiszi, ezeket csakis ön írhatta.

– Pedig nem. Csak magamra fordítottam a jelenetek szövegét, legalábbis ott, ahol lehetett. Kizárólag az összekötő szövegekben vagyok benne.

– Énekel egy a dalt, amelyben a Vígszínháztól búcsúzik. Ezek az előadás legmegrendítőbb percei.

– Hát igen, az egy őszinte dal. Meg van, miről szóljon. Egy ilyen, szórakoztatónak szánt műsorban ellenpontnak is kell lennie. Különben nem lehet nevetni. A drámában is van mindig egy pont, amin nevetni lehet, másképp ugyanis elviselhetetlen lenne végignézni. Amiről beszélt, „A színésznő dala” nem most született. Ebben a műsorban négy dal van, ami régebben íródott, rajta is vannak a lemezeimen.

– Amikor a főpróbára jött, feszültnek tűnt. Sokan mondják, hogy minél régebben van valaki a pályán, annál jobban érzi, mekkora felelősség színpadra lépni. Ön is így gondolja?

– Persze, ezzel szerintem mindenki így van. Ez ellen nem lehet tenni, legfeljebb annyit, hogy igyekszem nem gondolni rá. Ha foglalkoznék vele, meghalnék, azt meg még nem akarok, juszt sem.

– El tud képzelni olyan feladatot, amit mérlegelés és kérdés nélkül azonnal elvállalna?

– Hogyne. Mindig úgy próbálom megszervezni a munkáimat, hogy ha hív a Metro-Goldwyn-Mayer, azonnal tudjak menni. Most kicsit sok a feladat, de mire az évad lemegy, ebből leszitálódik pár dolog, és több lesz az időm.

– Ironizál, pedig sok kollégája ábrándozik amerikai karrierről, mi több, még tesznek is érte.

– Soha nem tudtam magamban ilyen vágyakat ébreszteni. De nem azért, mert elfojtom, hanem, mert tényleg nincsenek. Én békében vagyok a saját életemmel, és azt gondolom, hogy elég sok mindent megcsináltam. Nagyon gyakran táncoltam borotvaélen, így visszagondolva még többször, mint ahogy azt hittem, de semmit se bántam meg, és elégedett vagyok azzal, ami van, de komolyan. Ami nem jelenti azt, hogy ne jöhetne még bármi. Jöhet, hogyne jöhetne.

Bokor Gabriella

Forrás: www.nepszava.hu