Hernádi Judit: „Magasra teszem a lécet”

Megjelent: A Story 2017.10.05-i számában

Sikeres, önálló, bátor nőként ismerjük, ha kell, önmagával is kegyetlen. Egy készülő előadás kapcsán most nyíltan beszélt arról, hogy sohasem tudta élvezni a boldogságot. Görög László után már nem is vállalt fel egyetlen férfit sem a nyilvánosság előtt.

Story: A félelem megeszi a lelket című darabot próbálja a budapesti Átriumban. A darab egyik fő gondolata, hogy a boldogság nem mindig vidám. Az ön életében mennyire tetten érhető ez a gondolat?

Hernádi Judit: Nekem mindig fájt a boldogság. Olyan alkat vagyok, aki sohasem tudott felhőtlenül örülni igazán semminek. Ez egy hiba, de sajnos ettől még így van.

Story: Miért nem élvezte a boldogságot?

H.J.: Azért, mert abban a pillanatban, hogy valami nagyon jó, én tudom, hogy ez a vége, hogy hiába vagyok most boldog, ez el fog múlni és innen már csak lefelé visz az út. Igen…  Mondjuk, azért van ennek jó oldala is, mert legalább a rossz dolgokról is tudom, hogy azok sem tartanak örökké: minden elmúlik. Nincs tökéletes összhang senkivel, nincs tökéletes boldogság, csak pillanatok vannak. Volt olyan kapcsolat az életemben, amiről azt gondoltam, ez több mint szerelem, erősebb bárminél. Az akkor úgy is volt, de mára az is elmúlt. Ez is csak megerősített a mulandóságba vetett hitemben.

Story: Ha valaki többször csalódik, hajlamos tüskéket növeszteni maga köré…

H.J.: Hogy megbízzak valakiben, az nekem kemény munka. Ha csalódik az ember, akkor nagyon nehéz nyitottnak maradnia. Én nem mondanám magamra, hogy most nyitott lennék. Munkaszempontból az vagyok, de minden más szempontból úgy érzem, lenne min javítani. De az talán jó, hogy ennek tudatában vagyok, nem? Nem húzok vonalat magam köré, de az biztos, hogy magasra teszem a lécet.

Story: Ezek szerint a munka az, ami inkább motorja az életének?

H.J.: Azért én élni nagyon szeretek, pompásan el tudom tölteni az időmet munka nélkül is. Imádok utazni, a barátaimmal lenni, mert azért néhány van. A legjobb barátokkal utazni: Gálffi Lacival például voltunk most nyáron tíz napot Lisszabonban. Aztán szeretek nézőként elmenni színházba, moziba, szeretem néha csak lógatni a lábam valahol, vagy a lányommal lenni.

Story: Vele most milyen a kapcsolata?

H.J.: Egy anyában örök életére benne van, hogy táplálja a gyermekét. Néha én főzök, de még többször megyünk étterembe, és olyankor beszélgetünk. Szerintem az fontos, hogy ennyi év után is tudjon beszélgetni anya és lánya. Néha persze összeveszünk, de most már azért ritkábban. Az nem volt könnyű, mikor elkezdett önálló, felnőtt nő lenni, de most már nagyon jól megvagyunk. Velem sem egyszerű. Én olyan vagyok, aki a kákán is csomót keres.

„Erőt ad, hogy Robi hisz bennem”
A készülő előadást Alföldi Róbert rendezi. „Sok különböző helyzetben találkoztunk már Robival, és nagyon szeretünk együtt dolgozni. Az, hogy ő hisz bennem, és alkalmasnak tart erre a feladatra, nekem is erőt ad, hogy elhiggyem: képes vagyok megcsinálni – mondja Judit.
- Amikor felkért, csak annyit kérdeztem tőle: nekem való a feladat? Ez egy olyan szerep, amilyet nem nagyon szoktak rám bízni, de én örülök, hogy kiléphetek a komfortzónámból.”