Szomorú vasárnap

Szomorú vasárnap száz fehér virággal
vártalak kedvesem templomi imával.
Álmokat kergető vasárnap délelőtt,
bánatom hintaja nélküled visszajő.
Azóta szomorú mindig a vasárnap,
könny csak az italom, kenyerem a bánat,
szomorú vasárnap.

Ősz ven és peregnek a sárgult levelek,
meghalt a földön az emberi szeretet.
Bánatos könnyekkel zokog az őszi szél,
szívem már új tavaszt nem vár és nem remél.
Hiába sírok és hiába szenvedek,
meghalt a földön az emberi szeretet,
nincs többé szeretet.

Csak álom, hazudd azt, csak álom.
És mond, hogy az ég, milyen szép, milyen kék.
Mondd, hogy vársz még.

Azóta szomorú mindig a vasárnap,
könny csak az italom, kenyerem a bánát,
szomorú vasárnap.