BANDY-LÁNYOK  Ascher Tamás  Orlai Produkció  Belvárosi Színház

Hernádi Judit és Udvaros Dorottya beleszeretett az Andrews Sisters 50-es évekbeli dalaiba, magyar szöveget és keretjátékot írattak, hogy koncerten jóval túlmutató,  színpadi formában énekelhessék el őket.  Parti Nagy Lajos könnyű kézzel alkotta meg a két hajdani dizőz figuráját, egyikük tanárnő és egyházi kórus-tag ma, halálosan unt "fix Sanyi”-val az oldalán,  a másik szikkadt magánéletébe szottyadt melankólina. Váratlan felkérést kapnak triójuk 30 éve lelépett tagjától  egy nosztalgia-koncertre, próbára érkeznek a Chou Chou Bár-ba. A Sing, Sing-el kezdenek, egyből kiderül, abszolút biztonsággal, tökéletes intonációval hozzák a swinges-jazzes fílinget.  Pedig  Darvas Benedek partitúrája két egyenrangú szólamot diktál, természetesen vibráló játékkal, élénk mozgással. A Citadellán álló pálmaágas nőt

Alfa Rómeó-s hercegi kérő csábítja el, meg is találja karrierjét a CINECITTA-dellán... A dalszövegek minden sora  hasonló bravúros finomságokat rejt,  igazán kioszthatnának a végén

egy Kottás Daloskönyv-et... A diáklányok Anyut búcsúztatják, aki Leningrádba megy a pontosan rímelő "szakirAnyu" képzésre, fejünk fölött át is repül  a nikkel szamovárok felé hajózó, TU 134-es Malév-járat. A számok között heves dialógus zajlik a múltról, a késlekedő Icuról, de gyors és majdnem nyíltszíni öltözések is tüzes izgalmakat keltenek.

Szakács Györgyi ötletes ruhatára pillanatok alatt varázsolja elő  a már kevésbé szűrt hetvenes évek virágos-pöttyös ruhácskáit, bár-tündérré, stewardess-é, vagy éppen bakfissá öltöztetve a szituációkhoz fölényes színészi átéléssel idomuló művésznőket. Lassú szám, kiélveztük minden nyelvi leleményét, hadd idézzük legalább egy szakaszát: "Ez itt a Gimi-s Blues /egy ócska matróz blúz /még nem feszíti ki /a két forró cici /...egy lágy ünneplő blúúúz / idén még épp hogy szűűűz.../  Már csak a matróz-sipka kell és jöhet az  Auróra, a Forradalom és Lenin elvtárs a szobám falán...  Khell Zsolt  díszletfalain vörös sarló-kalapácsok villognak, 

Bányai Tamás fénymester is kitesz magáért, - a klarinétos veszett proletár-dühvel fújja az indulót, alig lehet a helyére parancsolni. - És hogy táncolnak!  Bóbis László minden számhoz talál mesterien egyedi koreográfiát,  a két díva pedig  bődületes temperamentummal ropja  a fáradtság legkisebb jele nélkül, annak ellenére, hogy a szövegkönyv fokozatos lassulást ír elő...

Ascher Tamás biztos kézzel segíti a két karakter megrajzolását,  miközben energikusan csiszolja össze az eltérő színészi stílusokat. Nyoma sincs a mütyürkéző töltelékeknek, mimikai trükköknek,  bohóckodó poentírozásnak. Az alpári káromkodások is  pilleszárnyon szállnak, ami máskor durva élc, itt jóízű poézis. A tempó adagolása is átgondoltan pontos, egy pillanatra sem törik meg a lendület,  pedig a nézői reagálások  forró légkört teremtenek. Nem

vagyunk hívei a tapsorkánnak, de bizony most legszívesebben minden számot megújráztunk

volna! A névadó Dumpf Bandi, aki  Endreként már letette névjegyét  Parti Nagy Lajos Őszi

balladáiban, - a távoli múlt titokzatos szereplője a Rókatárgy koszorús költőjének szürreális

alakjává nemesül a legszebb lassú szám lúzer hőseként, mert a lányok akkor inkább a daliás

"nyuszó-gyuszi"-t szerették. Hernádi Juditnak van egy boás magánszáma, melyben a mennyei ellenpontot  Udvaros Dorottya énekli, a két színész-unikum párosa egyvégtében taglózza le a hallgatóságot.  Egygombos kékesszürke zakó, suhogó fehér pantalló:  nem maradhat el a  Chattanooga Chu Chu  sem, sivítva vágtat a káprázatos siker vonata, ilyen tömény színházi ének-zene élményben régen volt részünk!

Társulatok roppannak össze, színházak szűnnek meg,  vergődik a szakma, tort ül a dilettán-

sok politikája: - lehet, hogy vigaszként csak Orlai Tibor  Belvárosi Színháza marad meg?!?

Forrás: Fehér Elephánt – Kulturális Ajánló Portál - http://www.toptipp.hu