Hernádi Judit rajongói oldal
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
     
Főoldal & hírek
     
A Honlapról
     
A Művésznőről
     
Színház
     
Filmek
     
Judit a TV-ben
     
Kritikusan
     
Judit énekesnőként
     
Hallgass zenét!
     
Galéria
     
Múltidéző
     
Interjúk & cikkek
     
Extrák
     
E-mailben érkezett
     
Kontakt
     
Üzenőfal
Csak regisztrált felhasználók számára!
     
Szavazz!
Te meg fogod venni a Ne maradjon kettőnk között c. kötetet?

Igen
Nem
Még nem tudom
Szavazás állása
Lezárt szavazások
     
Látogatottság
Indulás: 2005-11-19
     
Színikritikák
Színikritikák : Happy Ending (VIII. kritika)

Happy Ending (VIII. kritika)


Lenni, de hogyan lenni?
2014. október 7.

Négy rákos nő, négy egészen különböző hozzáállás. Egyszerre végletes és realisztikus alakok. Nagy és végső lételméleti kérdések emberközelien, egy revübe csomagolva. A Happy Ending az a fajta kivételes darab, amely az előadás utolsó percéig leköti az embert, és még utána is a hatása alatt tartja.

Gergye Krisztián rendezésében ezúttal is hangsúlyos szerepet kap a test, mind a mozgások komplex koreográfiája, mind a téma szempontjából. Mi lesz az emberből, ha elfogy fizikailag? Meddig maradhat önmaga? A kérdés megannyi utalás és motívum segítségével árnyalódik. Ilyen például az öregasszony, akin csak keresztül zuhan az étel, miután kivették a belső szerveit, vagy a fiatal anya, aki az állandó kezelések miatt csak a telefonján keresztül lehet a családjával, és ilyen a kihullott hajjal és leműtött mellekkel is tovább élni akaró nőiességnek a kérdése. De ugyanígy olyan finom, ironikus áthallások is idetartoznak, mint a Hair híres dalszövegrészlete: I got my hair, I got my head… – ami most a rákos nő mobil csengőhangjaként, egy hajdani, öntudatos rocker énekhangján köszön vissza

Ám a fél életüket a kemoterápiával töltő betegek nem adták fel a küzdelmet az elkerülhetetlennel, sőt a hangulat olyan, mintha csak vidám, csajos délutánokat töltenének a kórházban, ahol a fő pletykatéma a sármos Katz fődoktor (Fekete Ernő). Az élcelődő és energikus idős hölgynek (Margitai Ági) eszébe sincs megannyi megpróbáltatás után pont a ráknak megadnia magát. Ennél még egy lépéssel tovább megy a szomszéd ágyon fekvő sorstársa (Hegyi Barbara), aki kifejezetten élvezi az új életét. Ugyanis hála a ráknak, a sorstól kapott egy második esélyt, régi haragosai megbocsájtottak, és most minden idejét az alternatív kezeléseknek és önmagának szentelheti. A harmadik beteg egy fiatal anyuka (Bánfalvi Eszter), aki nélkül a hat gyermeke és a férje egyszerűen életképtelen lenne. Neki pedig miattuk muszáj küzdenie. A három színésznő csodálatosan uralja a színpadot, az általuk megtestesített szereplők pozitív kisugárzása hamar átragad a nézőre is.

A frissen közéjük csöppent Talia Rothot, az ünnepelt dívát alakító Hernádi Judit ehhez képest egy cseppet haloványabb. A rák miatt érzett sokkja kevésbé átélhető, azonban ezt bőségesen ellensúlyozzák a Katz fődoktorral folytatott szópárbajai. Az előadás során végig felváltva kerekednek felül mind a többi szereplő, mind a néző szemében, és ezért teljességgel megjósolhatatlannak tűnik a küzdelmük végkimenetele is. Katz, aki az orvosi távolságtartása okán eleinte nem akarja látni a valódi embert (Nem magához jöttem látogatóba, hanem a betegségéhez), később hajlandó lesz vitába szállni a színésznővel a kezelés megszakításáról. Hiszen remény mindig van, és éljünk, ameddig csak lehet – érvel Talia ellenében, aki azonban a rövid, de tartalmasabb létezés mellett teszi le a voksát. Nincs jó vagy rossz választás, de valahogy és pláne minél gyorsabban dönteni kell, ha az ember hátralévő napjairól van szó.

Az egyes helyzeteket a táncos-zenés betétek domborítják ki és teszik mozgalmassá, így percekig képesek elemelni a történetet a maga realisztikus közegétől. Rémálomszerű, amikor Talia tehetetlen bábként lóg megannyi infúziós csőre függesztve, és kifejezetten szórakoztató Katz doktor vagy éppen a megszemélyesített rák (Nagy Dániel Viktor), ahogy showmanként udvarol. Habár formanyelvileg sokféle stílust megidézett Gergye a koreográfiában, a központi motívum a revü világa, amely túl azon, hogy a főhős díva foglalkozásával is párhuzamba állítódik, egyben a színpompás, szórakoztató, kötelezően vidám jellegével csak még inkább erősíti a gyógyuláshoz fűzött, gyakran erőltetetten optimista reményeket.

Mert van, amikor a rákból nem lehet felépülni, ezért van az, hogy az orvosok és nővérek munkájának része a látványos, de nem őszinte jópofáskodás is. Katz doktor banálisan magamutogató nyitószáma ezt érzékletesen fejezi ki. És bár ebben az össztáncban mindenki boldogan eltáncolja a maga részét, a halál súlya mellett ez az erőltetett jókedv egészen szürreális és mélyen irritáló szituációkat teremt, amiket Talia egyre kevésbé tud elviselni.

Mindeközben repkednek a háttérben a cinikus poénok és az ötletes, vizuális gegek, úgy, hogy ezalatt az előadás egy pillanatra sem veszíti el hiteles, keserű atmoszféráját. Nevetve sírunk. Mert a színészek által formált karakterek egyaránt lehetőséget teremtenek az intertextusokra (főleg Shakespeare) és a jól időzített kiszólásokra . Mégis, ki venne jegyet egy rákos nőről szóló darabra – kérdezi Talia. A közönséget elnézve sokan, és érezhetően senki sem bánta meg.
(2014. szeptember 23.)

Hajnal Márton

Forrás: http://www.7ora7.hu

     
FELHÍVÁS!

Ha friss információd, újságcikked vagy fotód van Juditról, akkor küldd el nekem az anett19881229@freemail.hu címre!
 Természetesen a honlappal kapcsolatos ötleteiteket is szívesen fogadom!

     
Már a mozikban!
     
Már a mozikban!
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
2021.10.27-től a boltokban!
     
Keresd a lemezboltokban!
     
DVD-ajánló
     
Jucival kapcsolatos oldalak
     
Rendelj színházjegyet!
     
CD/DVD/Könyv vásárlás
     
Színészek honlapjai
     
Egyéb oldalak