Az üzenet szövege:

Jó napot kívánok, kedves Hernádi Judit!

(El sem hiszem, hogy kinek írok.) A
szívem majd kiesik, pedig otthon ülök a gépem előtt. Talán azért van, mert
gyerekkorom óta bármikor megláttam, mindig örömmel konstatáltam, hogy ez a nő
fantasztikus és imádom és ez az érzés felnőtté válásom folyamatában mindig
csak erősödött. Nem is hittem, hogy milyen gátlások lakoznak bennem, de
megtapasztalhattam 3 évvel ezelőtt, mikor volt szerencsém megpillantani
Kőszegen egy kávézó teraszán, nagy napszemüveg mögé bújva, ezzel jelezve
inkognitóját. De azért felismertem, sőt rám feledkezett, ez a szemüveg
ellenére is látszott, amit egy mosollyal viszonoztam, majd leültünk, persze
egy pavilon kettéválasztotta a teret, igy nem láthattam. Olyan izgalomban
voltam, hogy azt sem tudtam milyen fagyit eszem, a többiek meg
noszogattak, hogy menjek már autogramot kérni. Mondanom sem kell, mire
összeszedtem magam, addigra elment. Azóta is bánom, hogy elszalasztottam a
pillanatot. De nem baj, mert álmomban sem gondoltam, hogy ezt egyszer a
legilletékesebb emberrel fogom megosztani. Remélem nemsokára láthatom egy
darabban játszani és talán szemtől szemben meg is szólíthatom. Köszönöm, ha
elolvasta a levelem! További sok sikert, örömöt és lazaságot, ahogy
eddig!

Tisztelettel: Hoffner Renáta  Sopron